Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Klasszikusokról - LAZAR VIKTORIA: „Ez a Jézus senkinek se jó... (William Blake Jézus-képe)

Blake terminológiájában a kétség kulcsfogalom. Alapvetően a felvilágosodásnak arról a jelszaváról van szó, ami Blake-et egész életében indulatos kifakadásokra ragadtatta, mert aki kételkedik, az látni akar, aki pedig csak a szemének hisz, az a magasabb rendű igazságokat nem ismeri fel: „Az élet a Lélek Öt Ablakán át nem látja, csak torzult világát, S hited lesz egy hazug világ, Ha csak szemeddel s nem szemeden át Látod, mit az éj ad s elvesz az éj, Míg fényárban a lélek álma mély." Blake 1795-ben készült festményén: Jézus megjelenik az apostoloknak feltámadása után, minden tanítványa arcra borulva imádja a Feltámadottat, kivéve Tamást, aki tágra nyitott szemmel nézi Mesterét. Nem véletlenül tartották a felvilágosodás apostolának a kételkedő Tamást. És ezért vádolja földhözragadtsággal a felvilágosodás angol filozófusait, Newtont és Locke-ot, aki szerint értelmünk és felismerésünk egyetlen forrása az érzéki tapasztalat. Blake így ír a Milton c. költeményében: „... ímé jövök ... Ihlet fölségében, Hogy elvessem Bacont és Newtont s Locke-ot Albion tetejéről, hogy letépjem piszkos gúnyáit és Képzeletbe öltöztessem, Hogy ellökjem a Költészettől mindazt, ami nem Sugalom."

6 Ezt írja Thomas Buttsnak 1803 áprilisában kelt levelében: „... lehet, hogy a Kétely Kedvességből fakad, de a Kételyek mindig veszedelmesek, Különösen, ha Barátainkban kételkedünk. Krisztus nagyon határozott ezen a ponton: »Aki Nincs Velem, az Ellenem Van.«"

9 Láthattuk tehát, hogy az alázat Blake-nél nem más mint kétség,

10 a kétség pedig mindenféle szellemi látásnak, az ihletnek és a képzeletnek az ellensége. De a kétség áttevődhet az alkotói folyamatról magára az alkotói módszerre is, amennyiben a művész nem ragaszkodik látomásához, amelyet határozott körvonallal meg is tud jeleníteni: hiszen a „Próféták is leírták, hogy amit ők látomásaikban láttak imaginativ és halhatatlan érzékeikkel (akárcsak az apostolok), azok nem párafelhők vagy semmik, hanem olyan rendezett és aprólékosan kidolgozott alakok voltak, amit halandó és múlandó természet soha nem tudna létrehozni."

11 Mert aki világos és egyértelmű kontúrok nélkül alkot, az „kiolt és összemos", mivel „egyetlen karakter vagy kifejezés sem létezhet határozott körvonal nélkül" ... „Hagyjuk csak ki ezt, és magát az életet hagyjuk ki; minden káosszá válik újra, az Örökkévaló Vonalát még azelőtt kell felrajzolnunk, mielőtt ember vagy állat létezett volna."

12