Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása
értelmében, az üggyel kapcsolatban. Valószínűleg azért, mert egyrészt Fekete Zoltán országos felügyelő, aki fasori diák és fasori tanár is volt, többször rákérdezett nála arra, nem volna-e lehetséges a Fasor visszakérése; másrészt azok a vezető értelmiségiek, akiket az öreg diákok mozgósítottak, általában a művelődési minisztert és a püspököt kérdezték meg arról, lehet-e valamit tenni. így először Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, aki akkor az Elnöki Tanácsnak is tagja volt, ő lett a Fasori Öreg diákok Baráti Kör első elnöke, - majd Cselőtei László professzor, országgyűlési képviselő, a második elnök exponálta magát az ügyben. Rajtuk kívül még Szentágothai János, az MTA elnöke, szintén az Elnöki Tanács tagja volt a Fasor-ügy szőnyegen tartója a nyolcvanas évek derekán. Őt még Pécsről fűzte személyes kapcsolat Káldyhoz. 1985 decemberében, közvetlenül Káldy Zoltán végzetes betegségéhez vezető genfi útja előtt került sor egy Diakónia szerkesztőbizottsági ülésre, ahol ismét téma volt a Fasor. Káldy minden korábbinál hevesebben reagált. Nem az érdemi kérdést, az elvi lehetőséget, az egyház, illetve az állam álláspontját elemezte, hanem gyorsan az anyagiakra helyezte a hangsúlyt. Azt magyarázta, ha az egyház képes lenne is fenntartani egy iskolát, mint ahogy nem képes, akkor sem lehetne előteremteni azokat a százmilliókat, amelyek kellenének az ÓPI új helyre költöztetéséhez. Saját hosszú, érzelmekkel, indulatokkal teljes magyarázata után nem engedett több hozzászólást, elvágta a további vitát. Ebből is tudhatták az őt jól ismerők, hogy olyan ügyről van szó, amelyben merev az AEH álláspontja és a püspök azáltal lovalja magát dühbe, hogy miért terhelik őt még ezzel is tájékozatlan emberek. 1985 decemberében tehát még ez volt a helyzet. 1988 januárjában kéretett Nagy Gyula, ekkor már - 1987 tavaszától, Káldy Zoltán halálától - hivatalosan is az egyház vezető püspöke. „Képzeld Róbert - mondta a rá jellemző finom mosollyal -, lehet, hogy a történelem érdemtelenül nekem tulajdonítja majd a Fasor visszaszerzését, pedig te tudod, hogy én nem voltam harcosa ennek az ügynek. Az AEH-ban közölték, hogy megszületett a politikai döntés, visszakapjuk az iskolát. Rövidesen megindulnak Köpeczi Béla miniszterrel az egyeztető tárgyalások." Aki tehát választ kíván kapni a kérdésre, miért kapta vissza híres iskoláját az evangélikus egyház, annak 1986/87-ben kell keresnie a feleletet. Az evangélikus egyházban színre lépett Testvéri Szó mozgalom egyik legkiemelkedőbb, maradandó sikere volt az iskola újraindítása. Egyben indikátora volt a társadalmi-egyházi változásoknak. Önálló egyházpolitikai tanulmányt igényel, hogy mindmáig miért nem vált evidenciává ez a tény sem az iskolatörténetben, sem az egyházban. A Hitelben és a Credóban megjelent írásaimra 5,6 és ifj. Fasang Árpád összeállítására 7 hivatkozom a Testvéri Szó történetével kapcsolatban. 1985 őszén kezdtünk lutheránus értelmiségiek - lelkészek és nem lelkészek - beszélgetéseket az egyház állapotáról, a teendőkről. Káldy Zoltán betegsége megtorpanást idézett elő, mert értelemszerűen a vele való diszkusszióra készültünk. Később meg is kaptuk a vádat, hogy a püspök betegségét használtuk ki, annak ellenére, hogy ismert volt a korábbi kezdet. Végül 1986. március 17-én lett elfogadva a Testvéri Szó nevet kapott irat szövege. A csoport, melynek 10 lelkész és 9 nem lelkész tagja írta alá az iratot, Rőzse István lelkészt és engem bízott meg, hogy az egyetlen aláírt példányt átadjuk Nagy Gyula püspöknek. Erre végül április 9-én került sor. Az egyetlen aláírt példány úgy lett megoldva, hogy mi a püspök előtt írtuk alá az iratot. A tömör, mindössze kilencvennyolc sorból álló irat öt fejezetre oszlik. A harmadik összegzi a közegyházi teendőket. „3. Egyházunk jelene és jövője szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk ... - egyházunk jogának újbóli realizálását, hogy más felekezetekhez hasonlóan legyen saját középiskolája". (Ez volt a 3. pont utolsó, hetedik bajuszának szövege.)
