Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - H.Kolba Judit: Evangélikus eredetű kegytárgyak
lábokkal. A legfelül térdelő öntött angyal pajzsot tart maga előtt. A pajzson, csigás keretben 1595-ös évszám, középen egy W betű, alattuk két elnagyolt címerrajz ágaskodó oroszlánokkal, 2-2 lándzsával ül. 2 fél szarvasszerű állat vésetével - abból a korszakból, amikor a címerek eredeti heraldikai szerepüket már elveszítették. Sajnos nem azonosíthatók. Az évszám tanúsítja, hogy a kupa a reneszánsz ötvösművészet fénykorában készült. 2. ) A második fedeles kupa 8 talpa magasabb az előzőnél, rajta domborított angyalfejek és gyümölcsök váltakoznak. Hengeres testén 3 nagy ovális, kagylós végű szalagkeretben, sűrű vonaldíszes alapon, már kissé barokkosán rajzolt nőalakok személyesítik meg az ún. isteni erényeket. 1. A Remény: ruhátlan vállán fátyol, kezeit mellén összeteszi. Lába mellett jobbra horog, balra lent kicsi virág. 2. A Szeretet: alakja bő, redős ruhában, hosszú, vállig érő hajú nő, jobb karján kicsi gyermekkel, baloldala felől másik gyermek kéredzkedik az ölébe. 3. A Hit: jobbjában kereszttel, baljában serlegalakú kehellyel, melyből egy levélforma (pálma?) emelkedik ki. A képek között csigás gyümölcs-díszítés idézi a reneszánsz stílust. A domború fedélen a talpéhoz hasonló, de nagyobb angyalfejek és gyümölcsök ismétlődnek. Legfelül orsós talapzaton öntött, sipkás, bőrkötényes bányászfigura áll, jobbjában egy csákányt, baljával lapos tálon négy karommal rögzített ércdarabkát tart. Vele szemben a kupa billentője fiatal nő felsőtestét formáló, halfarkú sellő. Mögötte a fül öntött, hermával díszített. Mindkét reneszánsz ötvösremek a magyar ötvösök tudását dicséri és az ötvösjegy nélküli körmöci tárgyak közé sorolható. Vajon egyházi célra rendelték-e, helyi gazdag polgár, esetleg főúri család ajándékai, nem tudjuk. A második kupa tetején álló, ércet tartó figura gyakori díszítmény a bányavárosokban készült ötvösmunkákon, így lehet a bánya tulajdonosának ajándéka is az evangélikus templomnak. 3. ) A tál. 9 Az átvételi listán keresztelő tálként szerepel a nagyméretű, 45 cm átmérőjű sárgaréz tál, melyet kézmosó tálként is használtak. Széles peremén beütött levéldíszítés fut körbe, öblében, kör alakú keretben domborított szarvas, előtte kivehetetlen kopott mondatszalag. A szarvas körül öt domborított, kitárt szárnyú, primitív rajzú angyal, köztük 5 stilizált levél adja a díszítést. Főként Németországban, Nürnbergben a 16. századtól készítettek ilyen tálakat, elsősorban protestáns templomok számára. De elterjedtek egész Európában, szívesen használták kézmosótálként a világiak is. Bronz vagy sárgaréz (Messing) az anyaguk, közepüket liturgikus jelképek vagy bibliai jelenetek díszítik, és gyakran a ma még megfejtetlen, ún. kuflkus írással készített feliratok is vannak rajtuk. 10 4. ) A nemeskéri egyház tulajdonában volt egykor egy pompás fedeles kupa, melynek történetét évszázadok óta ismerjük. 11 A rajta levő felirat alapján - „M/agister/ Stephanus Pilarik Ecclesiae Evangelicae Pastor" - biztosra vehető, hogy Pilarik István, a Selmecbányái evangélikus lelkész idejében készült. Pilarik 1683-ban Korponáról érkezett a Selmecbányái gyülekezethez. A kupa készítési éve 1685. A 18. század elején ismeretlen úton Talián Gáborné Zichy Annához került, s tőle 1771. májusában vásárolta a nemeskéri gyülekezet. 1913-ban még mint nemeskéri ezüstkannát ismertette Bunker Rajnard. Az I. világháború végén, vagy utána a híres műgyűjtő, Delmár Emil gyűjteményébe került, aki 1927-ben már mint a sajátját állította ki. 12 Delmár 1938. decemberében, több, korábbi ajándéka mellé, felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak 13 , ahol 1939-ben került beleltározásra. 14 Aranyozott ezüstből készült, szélesen domborított, nagy levelekkel és 4 ötszirmú virággal díszített talpon áll. Hengeres testét függőleges cikk-cakkvonalas pántok
