Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

A belső szobában - Fanny de Sivers: Az anyagba szőtt imádság

azért, hogy annak az embernek a története egyszer végleg befejeződjék - az Isten akarata szerinti módon, hogy Isten törölje el azt a bűnt -, mert az élet és a tárgyalások emberi színjátékok. Nem kell az embernek kétségbeesni maga miatt sem, hogy nem tudott élni, hogy nem tudta időben és pontosan teljesíteni a kötelességét, vagy nem tudott szeretni valakit akkor, amikor élt még. Szeretni kell, most, azonnal. Most újra meg kell tenni azt, amit a megfelelő időben elmulasztottunk. Az idő rugalmas. Elmúlik, de újból megragadható, Istennél lehetséges akár századokon átrohanva megfogni egy pillanatot. Kérni kell Istentől, hogy rendezze azokat a dolgokat, melyeket az emberek roszszul tettek, amiről elfeledkeztek, amit elferdítettek, amik félresikerültek. Együtt kell dolgozni Istennel a világ-rend létrehozásán az elejétől egészen a végéig. Az imádkozásba be kell vonni nemcsak a lelket, hanem a matériát, az anyagot is. Imádkozni kell idegen sír előtt is, történelemkönyv előtt, lerombolásra ítélt palota előtt, múzeumok vitrinjeiben nyugvó paleolitikus balta előtt. *** Maga, csak az ima. Az ima, amikor nem kérünk semmit. Dicsőítő ima. Jubiláte. Elragadtatás-ima az első jácint előtt, amikor kidugja szikrázó fejecskéjét a földből. Maga az öröm is lehet ima (miként a kétségbeesés is). Öröm szép gyümölcsöt enni (Öröm végiggondolni, hogy ez a csoda létezik, s nem csak az az öröm, hogy mi most birtokoljuk, hanem hogy maga a dolog létezik, hogy van ilyen). Öröm találkozni egy macskával. Örülni egy elegáns ruhának. Szerető pillantással kell üdvözölni mindent, ami szép. Meg kell tanulni köszönetet mondani a nap minden apróságáért. Tudom, hogy nincs jogom semmire, nem szolgáltam meg semmit, semmit sem érdemlek, nincs, ami járna. Minden ajándék. *** Építeni kell a világot Istennel együtt. Az ima titkos kapcsolatban áll a beszéddel (nem a nyelvi értelemben vett beszéddel, hanem avval, ami az Ige). A szívből jövő ima tárgyiasul. Miként a beszéd is tárgyiasulhat. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, nem kell varázslóhoz, boszorkányhoz fordulnunk. Mi magunk is tudunk példát arra, hogy tárgyiasul valami. Elég, ha elgondolkodunk az isteni eseményen: és az Ige testté lőn. Ha a mi hitünk elég erős lenne, elmozdíthatnánk a hegyeket. Kétségtelen, vannak és voltak emberek, akik ezt már megtették, és pont úgy, ahogy az összes isteni dolog történik: anélkül, hogy túlságosan zavarták volna a látszatok világát. Pont ezért a világ nem hisz ezekben. De ez nem is fontos. ***