Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

A belső szobában - Fanny de Sivers: Az anyagba szőtt imádság

Úgy kell élnünk és imádkoznunk, mintha az örökkévalóságban lennénk. Nem az elméleti, hanem a konkrét örökkévalóságban, melyben a múlt, jelen és jövő egyaránt megtalálható. Imádkoznunk kell azzal, amiben vagyunk, amit a kezünkben tudunk: a jelennel, imádkozni azzal, ami eljön, megérkezik a jövő pillanatával, anélkül, hogy elfeledkeznénk a múltról. Nem szabad hagyni a múltat önmagába roskadva szenderegni. Azt mondják: ami megtörtént, megtörtént, ami volt, volt, elmúlt, azon többé nem lehet segíteni. Az örökkévalóság nézőpontjából ez nem magától értetődő dolog. Nem szabad a dolgokat illuzórikus csoportokba osztani és azt képzelni, hogy kezünkben lévén, urai vagyunk a holnapnak, és azt képzelni, hogy viszont egyáltalán semmi hatalmunk nincs a tegnapi nap fölött. Fel kell robbantani a naptár választófalait. *** „Én eltörlöm a bűneidet, mintha soha nem is léteztek volna", mondja az Úr. Már nem emlékszem, hol olvastam ezt, de ezek a szavak bele vannak vésve az emlékezetembe, és segítettek abban, hogy korrigáljam az iskolában tanult, a történelemre vonatkozó képet. Valaki képes eltörölni a bűnöket, mintha soha nem is lettek volna... Való igaz, az idő Ura eltörölhet órákat és éveket az összes tartalmukkal együtt, végiglapozhat eseményeken, elhomályosíthat egyes dolgokat, másokat pedig felnagyíthat, ha az egész egyensúlya ezt követeli. Eltörölni a bűnöket és ezekkel együtt a csúfságot, szörnyűséget, fájdalmat, hazugságot. Isten megteheti. És mi kérhetjük is ezt tőle. *** Az imán keresztül az ember részese lehet Isten mindenhatóságának. Mindenekelőtt része lehet Istenek a teremtésre vonatkozó tudatában. Az imán keresztül fogalmat alkothatunk magáról a teremtésről, s ez hozzásegít, hogy ne kérjünk Istentől abszurd dolgokat. Olyan dolgokat, melyeknek nincs máshol jelentőségük, mint a mi kis életünk szűkös keretein belül. Imádkozni kell azért, hogy képesek legyünk fölfogni a lényeget, és hogy tudjunk, hogy megtanuljunk szeretni. *** Ki kell kapcsolnunk imánkat a kronológiából, az időrendből. Nem csak a jelenre és jövőre kell korlátozódnunk, nem érdemes eltagadni, elhagyni és eldobni a múltat. Minden létezik a jelenben, minden megvan az Örökkévalóságban. Ne búslakodjunk, keseregjünk, ne háborogjunk az igaz ember sorsán, akit üldöztek, bántalmaztak, nyilvános tereken vagy a történelem börtöneiben az életére törtek. Ez lett a sorsa - pedig látjuk, hogy ártatlan. Részt kell vennünk abban, ami történt, lett légyen az akár több száz évvel ezelőtt is. Imádkozni kell azért, bárcsak az ő szenvedései kisebbek lettek volna, vagy egyáltalán ne szenvedett volna, bárcsak ne lett volna ott az emberek és a Sátán közti bírósági tárgyaláson. Imádkozni kell