Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása

A fasori gimnázium újraindítása kétségkívül a nyolcvanas évek egyik legfontosabb egyházpolitikai eseménye volt. Az alábbi tanulmány szerzője megkísérli a döntési folyamat föltárását, s ezzel olyan munkát végez, amely az utókor iskola- és egyháztörténetírása számára egyáltalán nem közömbös. Más kérdés, hogy az eredmény - bizonyos értelemben - szerénynek mondható: a felhasznált levéltári anyag részleteiben lehet ugyan érdekes, de homályban hagyja az érdemi döntést. Szóbeli közlésre és közvetett bizonyításra kell hagyatkoznunk. Azonban olyannak látom az írást, amely éppen ebben a mivoltában érdemes a közlésre: mert így jellemző. A tanulmány egészében ugyan nem polemikus, de vannak benne olyan részek, amelyek talán vitát szülnek. A helyzetelemzések - nyilvánvalóan - a szerző véleményét tükrözik, de önmagukban is dokumentumértékűek: így látta egy kerületi - később országos - felügyelő. FRENKL RÓBERT A Fasor újraindítása (1952. június 30. - 1988. február 9.) Az állam és az evangélikus egyház között létrejött - 1948 december - egyezmény alapján az egyháznak joga lett volna két középiskolát - Budapest, Deák-tér és Budapesti Evangélikus Gimnázium, Fasor - működtetni. 1952-ben azonban ezt a két gimnáziumot is államosították. Harminchét éven keresztül a Magyar Evangélikus Egyház, mely egykor az ország legjelentősebb iskolafenntartója volt, nem működtethetett közoktatási intézményt. 1989. szeptember 2-án volt harminchét év után az első ünnepélyes tanévnyitó az újraindított fasori gimnáziumban. Az esemény a rendszerváltozás folyamatának a része lett, hiszen az egyházi ingatlanok, közte az iskolák visszaadását, visszaállítását szabályozó törvény majd csak 1991-ben, a demokratikus parlamenti periódusban születik meg. A Fasor újraindításának politikai jelentőségét hangsúlyozta, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter a fasori ünnepség keretében nyitotta meg az 1989/90-es tanévet. Máig sem tisztázott, milyen körülmények között vesztette el iskoláit 1952-ben az evangélikus egyház. A legenda szerint Dezséry László püspök ajánlotta fel az iskolákat az államnak. Hasonlóan már legendás történetek szólnak arról, hogyan került vissza a Fasor az egyházhoz. A legelterjedtebb változat szerint a fasori öreg diákok tanáraikkal az élen visszaküzdötték az iskolát. Mind a két legendában van reális elem. 1952-ben a püspök volt az esemény középpontjában, míg a nyolcvanas években a fasori öreg diákok aktivitása, ma úgy mondanánk, jelentős public relation tevékenysége járult hozzá az iskolai visszakerüléséhez. A lényeg, a politika oldaláról, természetesen az állam és az egyház magatartása. A tények elemzése arra mutat, hogy 1952-ben az egyház nem mondott le iskoláiról és 1987-1988-ban nem kérte vissza azokat. Állami, politikai erőszak kifejezője volt