Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - Csepregi András: Száz éves A keresztyénség lényege

változó formákban. Az utóbbi a helyes. Az egyháztörténelem világosan mutatja az első korszakban, hogy az 'őskeresztyénségnek' el kellett enyésznie azért, hogy a 'keresztyénség' fennmaradjon; így következett később is egyik átváltozás a másik után. Eleitől fogva szükséges volt a formulákat levetkőzni, a reményeket módosítani, az érzésmódokat megváltoztatni - s ez a folyamat sohasem fog megszűnni. De éppen azáltal, hogy mi a kezdet és az egész folyamatot végigtekintjük, erősítjük szemmértékünket a lényeges és az igazán értékes iránt. Erősítjük - de nem szükséges azt még a későbbi kor történetéből merítenünk. A dolog maga szolgáltatja azt kezünkhöz. Látni fogjuk, hogy az evangélium az evangéliumban valami oly egyszerű és oly erőteljesen beszél hozzánk, hogy nem lehet azt könnyen eltévesztenünk. Nincs szükségünk terjedelmes, módszeres utasításokra és hosszú bevezetésekre, hogy a hozzá való utat megtaláljuk. Akinek tekintete fogékony az élő iránt és érzése igaz a valódi nagyság iránt, annak meg kell azt látnia."

16 A fentiekből megérthetjük, hogyan kapcsolódik Harnack gondolkodásmódjában a történeti módszer és a liberális szemlélet: a kettő egymásnak egyszerre oka és következménye. A történeti módszer, azaz, hogy a 'mag' és a 'héj' megkülönböztethető és megkülönböztetendő egymástól, feltételezi a kutatásnak és annak a szabadságát, hogy a teológus nemet mondjon 'szavakra', szentnek tartott hagyományokra; de a történeti módszer erősíti is azt a meggyőződést, hogy a lényeg megragadása érdekében a kutatónak rendelkeznie kell a választás szabadságával. Történeti módszer és liberális szemlélet tehát szerves egységet jelentenek Harnack számára, s ezek után nem lehet meglepő, hogy az a mód, ahogyan az evangéliumot megragadja, ugyanezt az egységes gondolkodásmódot tükrözi vissza. Harnack, miután - a saját korában elérhető ismeretek színvonalán - röviden bemutatja a földi (Názáreti) Jézus megismerését lehetővé tevő forrásokat, két igével ragadja meg Jézus evangéliumának a lényegét: a názáreti zsinagógában felolvasott ézsaiási szavakkal: „Az Ur Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét" (Lk 4,18-19); valamint saját szavaival: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek" (Mt 11,28-29). Majd így folytatja: „Ha áttekintjük Jézus tanítását, három kört formálhatunk abból. Mindenik kör oly természetű, hogy az egész kijelentést magába foglalja; ezért az mindenikben teljesen feltüntethető: Először, Isten országa és annak eljövetele. Másodszor, Isten, az Atya, és az emberi lélek végtelen értéke. Harmadszor, a jobb igazságosság és a szeretet parancsa."

17 A liberális elem leglátványosabban a második körben jelentkezik: 'az emberi lélek végtelen értéke' tipikus liberális gondolat. Harnack közvetlenül abból a tényből vezeti le, hogy az ember, Jézus által, Istent Atyának szólíthatja. Ezért „az evangélium általában nem pozitív vallás, mint a többiek, semmi szabályzatszerű és partikuláris vonás nincs benne, azaz, az maga a vallás. Fölötte áll a földi élet és a túlvilág, ész és extázis, munka és világkerülés, zsidó és görög nép közt levő minden ellentétnek, feszültségnek. Valamennyi fölött uralkodhatik, egy földi elembe sincs bezárva vagy vele szükségképpen megterhelve."

18 Négy jézusi mondás segítségével pontosítja a gondolatot: imádsága, a Miatyánk; 'ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem, hogy neveitek fel vannak jegyezve a mennyben'; 'hajatok szálai is számon vannak tartva'; s végül: 'mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében viszont kárt vall'. Harnack ezt az igazságot az érzéki tapasztalathoz és egzakt tudáshoz viszonyítva paradoxnak nevezi: „itt oly elemet vezet be és nyilvánít Jézus a legfontosabbnak, amely érzékeink előtt egyáltalán fel sem tűnik s a való tényekkel merő ellentétben áll (kiemelés tőlem). Minden más vallás valamiképp összefüggésben áll a világi élettel, úgyhogy földi szempontból valami felvilágosító mozzanatot találhatunk bennük, illetve egy bizonyos kor-