Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - Harmati Béla: Testvéregyházi kapcsolatunk Bajorországgal

zi szerződés, amelyiknek érdekessége, hogy az elmúlt nyolc év alatt más egyházak számára is például szolgált. Érdemes idézni a megállapodás néhány pontját, hogy lássuk, mit jelent tartalmában ez az 1992-ben kötött szerződés: 1§. A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház sajátos testvéregyházi kapcsolat létrehozásában állapodik meg. Hozzá akarnak járulni lehetőségeik szerint ahhoz, hogy növekedjék az evangélikus keresztyének felismerhető és megélhető közössége (communio), amely látható kifejeződését a lelki és szentségi közösségben, valamint a közös bizonyságtételben és szolgálatban nyeri el. Ezzel megerősítik a világ evangélikus egyházainak egymáshoz való tartozását és hitet tesznek amellett az egyház mellett, amelyik Jézus Krisztus teste ezen a világon. 2§. 1.) A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház kölcsönösen megosztják egymással a maguk lelki tapasztalatait és teológiai meglátásait, valamint diakóniai és missziói munkájuk, oktatási és nevelési feladataik eredményeit. 2.) A testvéregyházi viszonynak az egyházak minden szintjén, egészen a gyülekezetek szintjéig élettel kell megtelnie. így ez a kapcsolat, a kölcsönös adásban és elfogadásban meggazdagodásként lesz megtapasztalható. Az egyházak tanácsokkal látják el, segítik és támogatják egymást a számukra adódó kihívások közepette. Mindebben különös figyelmet érdemelnek a Magyarországi Evangélikus Egyház németajkú gyülekezetei. 3§. Mindkét egyház sajátos módon akar egymásért felelősséget vállalni. Ehhez tartoznak többek között: 1. kölcsönös tájékoztatás az egyház és a diakónia területén történő jelentős eseményekről, jelentések, jegyzőkönyvek és kiadványok cseréje által; 2. kölcsönös látogatások; 3. részvétel a zsinat és az országos presbitérium ülésein és egyházi közgyűléseken; 4. az egyházak vezető testületei képviselőinek rendszerint évenként tartott megbeszélései a diakóniai szervezetek vezetőinek bevonásával; 5. kölcsönös részvétel az egyházak által ápolt további ökumenikus kapcsolatokban; 6. a lelkészek és más egyházi munkások korlátozott időtartamra szóló cseréje; 7. együttműködés a teológiai főiskolák között; 8. ösztöndíjak biztosítása teológiai hallgatók és egyházi munkások számára; 9. meghívás továbbképzési rendezvényekre, részvétel szakkonferenciákon, munkaelképzelések cseréje; 10. együttes lelkészi munkaközösségek; 11. meghívás az ökumenikus tanulmányi kurzusra (Josefstal); 12. kapcsolatok szorgalmazása gyülekezetek között egyházmegyei szinten, valamint egyházi és diakóniai otthonok és létesítmények és azok fenntartói között; 13. együttműködés a diakónia területén tervek és segélyek végrehajtásában; 14. együttműködés az ifjúsági és az asszonyok között végzett munkában, az oktatás és nevelés területén (például: iskolai intézmények közötti testvérkapcsolatok), a széleskörű nyilvánosság előtt végzett munkában (tömegkommunikációs eszközök) és szórványszolgálatokban; 15. tanácsadás és segítés új munkaterületek kiépítésében. A fenti testvéregyházi tevékenységet mindkét egyház a Lutheránus Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája tagegyházaiként végzik, és azokat erről a megállapodásról értesítik.