Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Klasszikusokról - Jeney Zoltán: Agrippa d' Aubigné...
udvar bomlott erkölcséről fest torz képet. A harmadik (Aranyszoba), a protestánsokat üldöző bíróság áldozatainak állít emléket. A negyedik (Tüzek), a hugenotta mártírok máglyáira utal. Az ötödik (Vasak), a kegyetlen csatákról számol be. A hatodik (Bosszú), Isten dühét hívja a bűnösökként bemutatott katolikusok ellen. A hetedik (ítélet), Krisztus ítéletéről ad jövendölést. Kétségtelenül egyedi életmű Agrippa DAubigné irodalmi munkássága, de nem minden előzmény nélkül való. Nem ő az első francia költő, akinek Genfbe kellett menekülnie. 1525-ben Clement Marót, a zsoltárok fordítója 8 , megszegte a böjti koplalás szabályait - szalonnát evett -, s ezért börtönbe csukták. Ebből fakadó hányattatásairól szól a Pokol című, nagy lélegzetvételű költemény. Egy másik előfutárának tekinthető - különösen az udvar erkölcseiről szóló szatirikus szövegek tekintetében - Joachim Du Beilay Panaszok című kötetének néhány verse, melyekben a katolikus szerző a Rómában élő magas rangú egyházi személyek bűneit és hitványságát ostorozza. DAubigné eredetisége kétségbevonhatatlan. Szövegeinek hangvétele teljesen egyedi, hevessége, nyelvi túlzásai akár egy-egy sorában azonnal tetten érhetők. Rút szikláikkal a legmagasabb hegyek a felhőt tépdesik s szaggatják az eget, örök hóval fedett csúcsok recés taréja hideg kucsmát visel, mely fellegek ganéja, s zimankók gennyleve; unott és vakmerő gőgös-dölyfös fejük; hiú s meddő erő. 9 Rónay György így ír róla: „Talán nincs is nála zordabb tehetsége a francia irodalomnak" 10 . Valóban, stílusa még a meglehetősen szókimondó barokk költészetet is maga mögé utasítja kemény, egyenes, gyakran kegyetlen megfogalmazásaival. Az irodalmár DAubigné nem csupán költő volt. Pályafutásának első gyümölcse egy Platón-fordítás, aKritón, melyet hét éves korában készített. 1617-ben megjelenik regénye, a Faeneste báró kalandjai c. pamflet, amelyben a katolikusokat ostorozza. 1619-ben és 1620-ban közreadja Egyetemes történelmét, amely az 1550 és 1601 közötti időszak krónikája. DAubigné történeti méltatása nehéz feladat. Műveit a szövegek nehézsége miatt kevesen ismerik igazán. A vallásháborúk katonájaként, mivel nem volt a legnagyobb hadvezérek közül való, a történelemkönyvek ritkán emlegetik, az egyháztörténetnek sem kiemelkedő figurája. Amolyan igazi polihisztorként, nagy humanistához méltóan mindenhez értett, ő volt a francia reneszánsz utolsó nagy alakja. Jegyzetek 1 Illyés Gyula fordítása 2 A sivatag a francia protestáns retorikában a vallásos visszahúzódás, a meditativ magány, az elmélkedés vagy egyszerűen a menedék metaforája. 3 Ronsard eposza, a Franciadé valójában csupán töredékes mű. A szerző a tervezett huszonnégy ének helyett négyet fejezett be, s LX. Károly, az utolsó számára kedves uralkodó halála után hozzá sem nyúlt többet. 4 Rónay György fordítása 5 A szerző a könyvéhez. A humanista szerzők gyakran jellemezték könyveikhez való viszonyukat mint szülő-gyermek viszonyt, gyakran látható ez a párhuzam Ronsard vagy például Pasquier szövegeiben. A könyv útjára bocsátása pedig gyakran alkalmazott toposz.
