Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Figyelő - Gerőfi Gyuláné: Bonhoeffer, Dietrich: Börtönlevelek

FIGYELŐ „Mérhetetlenül sok mindent elveszítettünk, ám az idő nem telt hiábavalóan." Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek Harmat Kiadó, Budapest, 1999. Pontosan 55 esztendővel ezelőtt, 1945. április 9-én végezték ki Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkészt a flossenbürgi koncentrációs táborban. Jó alkalom ez arra, hogy kézbe vegyük a Harmat Kiadó által az elmúlt évben megjelentetett szép formátumú könyvet, a „Börtönlevelek"-et. A mögöttünk lévő évtizedben a teológus Bonhoeffer több írását olvashattuk magyar fordításban, így gondolatai, máig tartó teológiai meglátásai közkincscsé válhattak. Jelen kötet, amely a vizsgálati fogságban írott levelek, feljegyzések gyűjteménye, az embert hozza közel hozzánk. Az ember arcát, aki a börtönben is megőrzi hitét, emberi méltóságát, teológus voltát. Mi volt Bonhoeffer titka? Hogyan tudta emberileg és keresztyénként elfogadni helyzetét, a családtól, hivatástól, barátaitól, menyasszonyától való távollétet? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk sokszor meglepő választ a levelek olvasásakor. Az igényes fordításnak köszönhetően mi magunk is úgy érezhetjük, ott ülünk a cellában rabtársként és a világ, kapcsolataink, foglalatosságaink hirtelen egészen más perspektívába kerülnek. Valójában mennyire relatív a szabadság és a fogság fogalma! Milyen Bonhoeffer arcok bukkannak fel a levelekből? Elsősorban a mélyen hívő, másokért kitartóan imádkozó, naponta Bibliát olvasó keresztyéné, aki egyedül Istenbe kapaszkodik kilátástalan helyzetében. Ehhez társul a szüleit végtelenül szerető és tisztelő, a tőlük kapott szellemi örökséget haszonnal forgató és megbecsülő fiú, aki nem panaszkodik, hanem erősíteni próbálja szeretteit a jelen helyzetben. Talán még ennél is nagyobb hatással van ránk az a barátai felé őszintén kitárulkozó, kétségeiről és vívódásairól is beszámoló hang (titokban kicsempészett levelek voltak ezek, nem kellett a cenzortól tartania). Itt a sorok között olyan etikai kérdések és válaszok jelennek meg tömören, amik ma is aktuális üzenetként hatnak. Például a félelemről, az igazságról, a vágyakozásról, a barátságról, a szenvedésről stb. A kötetben találunk rövid eszmefuttatásokat, összegzéseket, például Tíz év multán, számvetés az 1943. év küszöbén, prédikációt barátja esküvőjére, gondolatokat egy keresztelőre. Ezekben Bonhoeffer teológiai fejlődését kísérhetjük nyomon, hiszen egy-egy korábban feldolgozott kérdést itt árnyaltabban, más szemszögből közelít meg, mintegy önmagát is korrigálva. Erre utal a könyv végén olvasható utószó, Csepregi András tanulmánya. Köztudott, hogy a mártír lelkész verseket is írt. Ebben a kötetben is találhatunk szép számmal imádságokat, verseket, köztük talán a legismertebb a „Ki vagyok én"? Ezek akár a mi imádságaink, gondolataink is lehetnek. A könyv Németországban már 17 kiadásban jelent meg. Ez is bizonyítja, hogy nem csupán egy érdekes történelmi személyiség lép elő lapjai közül, példát adva harmonikus és hiteles életével és halálával a ma emberének, de Bonhoeffernek VAN mondanivalója a 21. század embere számára is. Ez pedig egyértelműen keresztyén válasz a szenvedésre, a borzalmakra, és ez a mi kérdésünk is. Ezért veszik emberek újra meg újra kézbe írásait és merítenek belőle erőt szenvedéseikben. Nem új könyvet kap az érdeklődő olvasó. Németül tudók talán már évtizedek óta ismerik és forgatják. Most itt van magyarul is, hogy lássuk, hogyan maradhat valaki ember az embertelenségben az Emberfia Jézus segítségével. Gerőfi Gyuláné