Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - Horváth Pál: Meister Eckhart, a keresztény misztika alig ismert klasszikusa
Ha Isten benne van - valamilyen misztikus módon - emberi létezésünkben, akkor az ember eredendően jó, alkalmas arra, hogy „átváltozzon" Istenbe. A hitben érintett ember ezen a módon társteremtővé és társmegváltóvá lesz, aki legalább annyira isteni, mint amennyire Isten nyilatkozik meg benne. Istenné válása, az Istennel való teljes egyesülés nem más, mint a Fiú megszületése a lélekben, ebből a csodálatos egységből pedig, amely az Atya titokzatos kegyelme által jön létre, származik a Lélek, így teljesedik ki a Szentháromság. Ezt a folyamatot a jóság teszi elevenné: a tevékeny ember, amennyiben jó ügy szolgája, maga teremti, alkotja azt a termékeny kapcsolatot, amelyben magára és Istenre is rátalálhat. Ezeknek a gondolatoknak az alapján aligha állíthatjuk, hogy Meister Eckhart a keresztény hit igazságainak problematikus gondolatoktól, vitatható állításoktól mentes képviselője volna. Szélsőséges platonizmusa, Avicennát és az averroistákat idéző eszméi némi joggal vonták magukra a hitvédő szándékú egyházi hatóság figyelmét. Dogmatikus bizonytalansága ellenére viszont kétségtelen, hogy Eckhart a devotio moderna újszerű lelkiségi felfogása jegyében igen fontosat alkotott, amikor nem a pőre értelemre, hanem a hit bensőséges élményére és a vallási mindennapok jámbor indulatára igyekezett ráépíteni a maga értelmezését. Ez az érvényesség lehetett a magyarázata annak is, hogy a cenzúra és a feledés kényszere ellenére szellemi hatása érvényesülni tudott a következő időkben is: nem csupán Tauler és Suso, de a mindenkori reformteológia és a reformátorok világában is, akik - valamilyen értelemben - példaképüknek gondolhatták a kölni domonkos barát „gyanús" eszméit. Az a mély hit és humánum, amely Eckhart misztikus munkálkodását kíséri, alapvető hozzájárulásnak bizonyult a keresztény gondolkodás történetében az intellektualizmus és a spiritualizmus egyensúlyának kiformálódásához és lehetőséget ad arra, hogy minden olyan szellemi korszakban, amikor ez a harmónia megbomlani látszik, a keresztény gondolkodás visszanyúljon Meister Eckhart hagyatékához. Irodalom Eckhart műveinek kritikai összkiadása 1936-tól jelenik meg a Deutsche Forschungsgemeinschaft gondozásában. Ez a vállalkozás azóta is módfelett vontatottan halad, egyes kötetei pedig - hatalmas kritikai apparátusuk miatt - nehezen használhatók. Aki érdemben próbálja megismerni az életművet, egy másik kiadással jobban boldogul: J. Quint: Meister Eckhart, Deutsche Predigten und Traktate, Stuttgart, 1955. Magyarul - néhány rövid közlemény mellett - Eckhart műveiből két válogatás jelent meg: A Teremtés Könyvének magyarázata. Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1966.; Beszédek. Helikon Kiadó, Budapest, 1986. Eckhart elítélésének dokumentuma megtalálható az egyház dogmatikai döntéseinek mértékadó gyűjteményében: H. Denzinger - A Schönmetzer: Enchiridion Symbolorum Herder Verlag, Freiburg, 1991., 950-980. Alapvető monográfia Eckhart munkájáról: A. Dempf.: Meister Eckhart. Einführung in sein Werk, Leipzig, 1934. Életművének egy népszerű áttekintése a közelmúltban magyarul is megjelent: Walter Nigg: Á misztika három csillaga. Eckhart - Suso - Tauler domonkos misztikusok, Paulus Hungarus - Kairosz Kiadó, Budapest, 1999.
