Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Szála Erzsébet: A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben

idősebb fiú, Frigyes folytatta, aki 1854-ben született, és Mittweidában tanult. Ettől kezdődően a cég Seltenhofer Frigyes és fiai néven szerepelt. A legidősebb fiú a vállalatból az üzemi részt vállalta, míg testvére, Lajos a kereskedelmi részben dolgozott. Seltenhofer Frigyes részt vett a Soproni Képzőművészeti Kör megalakításában, s választmányi tagként is részt vállalt annak munkájában. A Soproni Képzőművészeti Kör első kiállításán, 1897-ben is szerepelt, mint műiparos, majd a két Seltenhofer-fivér az „udvari szállítók" címet is megszerezte 1889ben. A századfordulón a Sopron környéki falvakban (Meggyes, Vulkapordány, Ruszt, Márcfalva, Ágfalva) mindenütt Seltenhoferék harangjai szóltak, ezek azonban az első világháborúban elpusztultak. A harangokat domborművek díszítették. A leggyakoribb ábrázolások voltak: Szent Péter, Szent Lőrinc rostéllyal, Szent Pál, Szent Ferenc, Szent Miklós, Szent József, valamint Mária koronázása. 1894-ben öntötték az ezredik harangot, amelyet Nagykanizsa városának készítettek. A tűzoltószerek gyártása Sopronban Seltenhofer Frigyes Keresztély felesége, Jozefa, a bécsi harangöntőnek, Trackl-nak volt a leánya. Több gyermekük született, akik közül csak Frigyes fia volt hosszabb életű. Fiának 1844-ben már jelentős részt adott át a harangöntő üzemből. Frigyes fia előzőleg sokat utazott külföldön tapasztalatszerzés céljából. Hazatérésekor átvette az üzem egy részét, majd apja halála után (1848. február 5.) kibővítette az üzletet a tűzoltószerek gyártásával is. Utazásai közben ugyanis ezt tanulmányozta. Sopron városában tűzifecskendőket az 1676. évi nagy tűzvész óta használtak, legalábbis az intézkedések sorában már említik az első városi „Feuerordnung"-ot 1680-ból. 1844-ben a város tanácsa foglalkozott a tűzoltás problémájával: javasolták, hogy létesítsenek egy hivatásos tűzoltóságot. A tanács azonban sokallta a költségeket, s csak egyetlen tűzoltó alkalmazását kívánta, aki ért a szivattyú kezeléséhez. Ezt a kérdést a Tűzoltó Egyesület megalakulása oldotta meg véglegesen. E tűzoltóegyesület előzményének tekinthetjük a városi tornaegylet megalakulását, azért, mert a tornaegyletben résztvevő férfiak magukra vállalták egyúttal a tűzoltás gondját is. Az alapító tagok között voltak a Seltenhofer család férfitagjai is. Ezt követően, 1866-ban megalakult a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület. A soproni egyesület tagjai szorgalmazták a kormánynál önkéntes tűzoltóegyesületek általános felállítását, s ennek érdekében - egy év alatt - körülbelül 400 községben tartottak előadásokat. A törekvések eredményeképpen 1888-ban elrendelte a kormány, hogy minden községben kötelezően fel kell állítani, meg kell alakítani a tűzoltószervezeteket. A hazai, s ezzel együtt természetesen a nyugat-magyarországi régi tűzoltóegyesületi rendszerének kiépülése fellendítő hatással volt Seltenhofer üzemére is. Seltenhofer első kitüntetését 1847-ben, az első soproni iparkiállításon szerezte „egy tűz fecskendő önszivattyú művet 12 akót foglalván". Fecskendője a katalógus 231. számán szerepel. A tulajdonos Seltenhofer Fridrik harangöntőként van feltüntetve. A korabeli helyi újságból, az Oedenburger Zeitung-ból tudunk egy stájer gyárosról, aki fecskendőt vett Seltenhofertől. A vásárlást követően hamarosan tűz ütött ki gyárában, amit az új fecskendővel sikerült elfojtani.