Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Frenkl Róbert: Egy ballagás emléke

szik is, szinte egészen bizonyos, hogy előbb-utóbb mindenkinek az életében meglesznek a gyümölcsei. Az is lehet, hogy a középiskolában még nem fog megmutatkozni a jó hatás, de a jóindulatú megértés tapasztalása szinte minden más, tanult dolognál inkább segíti az embert egyénisége helyes kialakításában. - Külön mondunk köszönetet igazgató urunknak, aki elfoglaltsága mellett mindig szakított időt kérdéseinkkel való foglalkozásra. És végül a harmadik irány, ha elindulva találkozunk itt maradó diáktársainkkal. Komoly felelősségérzet és segítőkészség fogja el itt szívünket. Három jó tanácsban szeretnénk összesűríteni az itt maradók számára mindazokat a tapasztalatokat, a már elhangzott dolgokkal együtt, amelyek az elmúlt 8 év eredményeképp, mint legértékesebbek szűrődtek le számunkra. - Az első az, hogy ne legyetek semmilyen vonatkozásban sem egyoldalúak: és ismerjétek meg önmagátokat. Használjátok fel a középiskola éveit arra, hogy minél általánosabb, minél szelesebb körű műveltséget szerezzetek. Érdeklődjetek az élet minden területe iránt, figyeljétek meg, mihez van kedvetek és tehetségetek, és így vegyetek majd ezután határozott irányt, széles és biztos alapokon. Előítélet nélkül foglalkozzatok a szellemi élet minden területével, nem feledve a már idézett nagy író egy másik mondatát: „Csak, aki korán tanulta meg, hogy lelkét messze kifeszítse tudja majd később magába fogadni az egész világot." - Másik jó tanácsunk, hogy igyekezzetek kihasználni azokat az értékeket, melyek egy osztály közösségi életében rejlenek. Nehezebb a dolgotok, mint nekünk volt. Hiszen már sokszor megvan a társaságotok, amikor az iskolába jöttök stb. De pusztán a nehézségekért kár lenne veszni hagyni az egymással való viszonyotokban rejlő értékeket, mert ne feledjétek, hogy az emberekkel való helyes viszonyban vannak elrejtve azok az értékek, melyek hivatottak életünket tartalmassá, színessé, megelégedetté tenni. - Harmadik jó tanácsunk pedig csak egy halk kérdés: még a legfiatalabbak is legalább háromszázszor áthaladtak már az előcsarnokon: vajon hányan olvasták el ott azt az igét, hogy „az Úrnak félelme feje a bölcsességnek". Hányan gondolkoztak el azon, hogy milyen jelentősége van a mai és a jövő életetek szempontjából annak a ténynek, hogy ti evangélikus gimnáziumba jártok. Gimnáziumba, mely azzal az igénnyel lép fel, hogy titeket bölcsességre tanítson, és amelynek falára arany betűkkel van felírva: „Az Úrnak félelme, feje a bölcsességnek." Összefoglalva: ne felejtsétek, hogy az ifjúságnak a középiskolában töltött évei talán a legalkalmasabb önmagatok megismerésére, életirányotok meghatározására, emellett az emberekkel való helyes viszonyotok kialakítására és végül az ember legnagyobb egisztenciális kérdésének, az Istennel való viszonya kérdésének a rendezésére. Búcsúzunk. És bár tudjuk, hogy utunk felfelé visz és ez a mai nap is csak egy olyan pihenő, melyről egy már megtett útszakaszra visszatekinthetünk, mégis ebben a búcsúban is benne rezeg minden elválás természetes emberi fájdalma. Ezt a hangulatot is drága emlékként visszük magunkkal tovább. Sohasem voltunk sem a nagy ígéretek, sem a nagy kérések emberei. Most is csak azt ígérjük, hogy igyekezni fogunk mindent megtenni azért, hogy az itt megismert szellemben, az itt elsajátított tudás alapján, mindig becsülettel megálljuk a helyünket és csak azt kérjük, hogy ha néha-néha valakinek eszébe jutunk, gondoljon ránk azzal a szeretettel, amellyel mi fogunk visszaemlékezni minden időben az itt megismert tanárokra és diákokra, az itt eltöltött hihetetlenül hasznos és boldog évekre." A beszéd előtt feltett kérdésekre immár mindenki maga válaszolhat. Számomra ma is csoda, a rendszerváltozást megelőző, előrejelző csoda a Fasor újraindulása. Hiszem, hogy minden gond ellenére a jövőben is igaz értékeket fog teremteni.