Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
Katolikusok és protestánsok - Reuss András: Kiátkozás?
végső soron nem más, mint pásztori és igehirdetői szolgálat. 20 Hivatkozik az Ágostai Hitvallásnak az egyházi hatalomról szóló XXVIII. cikkére, amely a kirekesztés vagy egyház fegyelem gyakorlását szükség esetén úgy tartja helyesnek, ha az „nem emberi erővel, hanem az igével" 21 történik. A hazai evangélizáció talán első teológusa, Gáncs Aladár (1891-1938) szintén fontosnak, de nem legsürgősebbnek, hanem csak későbbi feladatnak tartotta az egyházi fegyelem kiépítését: „Sem a lelkészek, sem a presbiterek fegyelmezéséhez nincs addig jogunk, amíg nevelésükre és hitvallás-tudatuk felébresztésére a legszükségesebbet meg nem tettük. [...] Fegyelmezni ugyanis csak akkor lehet, ha az evangélizálás már elvégezte a maga munkáját. [...] illúzió hívő életet kívánni olyantól, akinek még nem adatott alkalom, hogy határozottan találkozhassak Krisztussal és a benne való élet győzedelmes kiélésével." 22 A Hegyi Beszédet magyarázva rendkívül élesen fogalmazza meg Bonhoeffer, hogy nem elég „az ember jócselekedetei közepette is meglévő általános bűnösségére" panaszkodni vagy erre rámutatni, „- az nem bűnbánati igehirdetés -, hanem tényleges bűnöket kell megnevezni, megbüntetni és elítélni." Ugyanis „csak ott hirdethetnek bűnbocsánatot, ahol bűnbánatot is hirdetnek, ahol az evangélium nem marad törvényhirdetés nélkül, ahol a bűnöket nemcsak és nem feltétel nélkül bocsátják meg, hanem adott esetben meg is tartják." Ha ez nem így történik, akkor az Mt 18 szerinti további fokozatok sem működhetnek. IThessz 5,14-re hivatkozva azonban hozzáteszi, hogy az intés magában foglalja a kicsinyhitűek vigasztalását, a gyengék hordozását, a minden ember iránti türelem gyakorlását is. Ha ezek nincsenek meg, akkor minden további lépés és erőfeszítés kérdésessé válik. 23 Amikor Jézus feltehetően még a húsvét előtti gyülekezetnek mondta el, hogy harmadszori megintés után olyannak kell tekinteni a meg nem térő bűnöst, mint a pogányt vagy a vámszedőt, akkor - írja Vájta Vilmos, 24 - ez a tanítványtól azt a "magatartást kívánja, amely Jézusé volt, aki egy asztalhoz ült ilyen emberekkel, tehát bevonta őket szeretetébe és megnyerte őket az Isten országának. 2Kor 5,3-4 igéjét is teljesen idézi és így látni, hogy átadás a sátánnak (amint fent idéztük) az elmarasztalt vétkes „teste pusztulására [történik], hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján." 25 Az atomfegyvereknek a Német Szövetségi Köztársaságban való elhelyezéséről lezajlott vita során 1958-ban az egyik oldal az úgynevezett Frankfurti Teológiai Nyilatkozatban e fegyvereknek akár a megtűrését is a keresztény hit megtagadásának mondta ki, vagyis a hit megvallása vagy megtagadása alternatívájának (status confessionis) tekintette az állásfoglalást. 26 Sok tekintetben hasonló érveket hangoztattak ismét, amikor 1982-ben az úgynevezett eurorakéták telepítéséről zajlott a nyugat-németországi - mindmáig eldöntetlen - vita. A Lutheránus Világszövetség Daressalamban tartott hatodik (1977) nagygyűlése a délafrikai evangélikus egyházak egységét akadályozó apartheid-politika és ezzel összhangban álló egyházi magatartás kapcsán viszont már túlnyomó többséggel a keresztény hittel összeegyeztethetetlennek minősítette két délafrikai egyház gyakorlatát. A Budapesten tartott hetedik (1984) nagygyűlés már további lépésre is elszánta magát, amikor ugyan nem közösítette ki őket, de felfüggesztette ezeknek az egyházaknak a világszövetségi tagságát. A viták ezekben az aktuális kérdésekben rendkívül hevességgel folytak és máig nem tekinthetők lezártnak, legfeljebb abbahagyták őket. Helyzetünkre tekintve összefoglaljuk az elmondottakat: 1. Bizonyos, hogy az egyház nem lehet olyan „gumi"-közösség, amely minden korlátozás és minden következmény nélkül akármit magába fogad és aztán magában is tart. Egészséges védekezési reakcióra minden közösségnek szüksége van, ha életben akar maradni. 2. Konkrétan, minden helyzetre és minden időre tekintően bajos meghatározni a végső türelem határait, különösen nehéz ez a még mindig élő népegyházi keretekben, amikor sokszor olyanok is őszinte érdeklődéssel és várakozással keresik az egyházzal való kapcsolatot, akinek a krisztuskövetésről nincs fogalmuk.