Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
Katolikusok és protestánsok - Giczi Zsolt: „A magyarság lelki egysége felé" A katolikus-protestáns egységtörekvés Horthy-korszakbeli történetéhez
iskoláján oktató fiatal szerző nem a konkrét magyarországi helyzetet vizsgálta, hanem az egyetemes kereszténység szétszabdaltságának okait elemezte. Ennek kapcsán utalt Congar „Chrétiens désunis" címmel kiadott könyvére, melyben a francia dominikánus teológus a protestáns egyházak ökumenikus mozgalmának és az ökumenikus alapelveknek katolikus értékelését adta. 22 Borbély Congarral együtt szükségét érezte annak, hogy a keresztény egységtörekvések véleményezésénél az általános dogmatikai szempontok mellett az egyének vallásos lelkületének különbözőségeit és az egyes felekezetek életének jellegzetességeit is vegyék figyelembe. A magyar szerző a francia hittudós útmutatását követve ilyen módszerrel tekintette át a 11. és a 16. századi nagy egyházszakadások történelmi, politikai, kulturális, sőt pszichológiai tényezőit. Megállapította, hogy a több évszázados elkülönülés következtében a hittani eltéréseken kívül az egyes vallási irányzatokat elválasztja sajátos életszemléletük és magatartásbeli eszményeik különbözősége. Mindez rendkívül megnehezíti a párbeszédet a katolikusok, a protestánsok és a görögkeletiek között. 23 Elismerte, hogy bizonyos másodlagos jelentőségű kérdésekben a katolikusok tévedhettek, amivel hozzájárulhattak a keresztény felekezeteket elválasztó frontvonalak megmerevedéséhez. Azonban rámutatott, hogy a katolikus egyház a hitbeli igazság teljességének birtokosa maradt, míg a tőle elszakadt közösségek részigazságokat abszolutizálnak. Ez utóbbit a kereszténység megosztottsága egyik fontos okának tartotta. 24 A dolgozat írója a keresztény egység elé tornyosuló akadályok ellenére úgy látta, hogy az egyházak közeledéséért kifejtett erőfeszítésre nagy szükség van. Ezen a téren bíztató jelnek tekintette, hogy az egyszerű hívők legtöbbször közelebb állnak egymáshoz, mint egyházaik vezetői. Az általános műveltségi szint emelkedését és az igazsághű értékelésmód térhódítását, valamint a keresztényellenes erőkkel szembeni védekezés szükségességét szintén a vallási egységesülést elősegítő tényként értelmezte. Végül leszögezte: „Legfőbb feladat az, hogy tapintatosan és komolyan törekedjünk az elválasztó különbségek elfogulatlan és alapos megismerésére. Csak akkor számíthatunk nagyobb csoportoknál is az egyesülést komolyan vevő elhatározásra, ha a szétválasztó okokat eredetükben, összefüggéseikben és jelenlegi hatóerejükben átpillantottuk. ... Ahogy az idegorvos a tudatalatti élmények fölkutatásával igyekszik kiküszöbölni a lelki zavar okát: úgy kell nekünk is a kölcsönös megértés apró és fárasztó lépéseivel odajutnunk, hogy az ellentétek elveszítsék a hitegységet végzetesen megbontó hatalmukat. A szakadás megszüntetésének első és napjainkban legfontosabb parancsa ez a jóindulatból, tárgyilagosságból és szeretetből fakadó megértés." 25 A Katolikus Szemle következő számában ismét Borbély István neve fémjelzett egy tanulmányt, amely a keresztény felekezetek uniójának elvi kérdéseivel foglalkozott. A „Vágyak és eszmék a keresztények egyesítésére" című írás magas színvonalú teológiai eszmefuttatás volt, melyben a jezsuita páter a különböző egyházaknak a vallási egység megteremtésével kapcsolatos hittani álláspontját, illetve gyakorlati magatartását elemezte. 26 Kifejezte azt a véleményét, hogy a protestáns egyházak közül „eredeti és figyelemreméltó" elképzelése az unió létrehozására vonatkozóan csupán az anglikánoknak van. Ennek lényege, hogy a katolikusokhoz legközelebb álló reformációs ágazat felfogása szerint Krisztus Egyháza nem korlátozódik kizárólagosan egy vallási csoportra, hanem mindenhol jelen van, ahol a Jézussal való közösség fennáll. Ilyen módon a protestánsok, az ortodoxok és a római katolikusok egyformán és egyenrangúan alkotják az igazi és egyetlen Egyházat. Tehát a keresztény felekezetek egysége Krisztusban láthatatlanul már megvan. Az egységmozgalom feladata ezért az, hogy ezt láthatóvá tegye; kialakítva a különféle egyházak hitéleti kölcsönösségét, ám tiszteletben tartva hittani és szervezeti különbözőségeiket. 27 Borbély az anglikán felfogáshoz hasonlónak tartotta a skandináviai és németországi evangélikusok „Hochkirche"-irányzatának állásfoglalását. 28 A görögkeleti egyházakról szólva megállapította, hogy azok elméletileg a keresztény
