Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.
Mai jelenségek - Gadó Pál: Világméretű diakónia
port tagjai, rögtön észrevételeztük, hogy vajon miért nincsenek közöttünk képviselve a siketek és az értelmileg akadályozottak? Kértük, hogy a jövőben ezt a hiányosságot számolják fel.) Sérült személyek voltak a küldöttek és a látogatók között is, de arról gondoskodtak, hogy ezek akadálytalanul részt vehessenek minden alkalmon, bejuthassanak a templomokba, az éttermekbe, szálláshelyekre stb. Meg kell jegyezni, hogy fekete-Afrikában ez kevesebb nehézséggel járt, mint például itt Közép-Kelet-Európában azt tapasztalni szoktuk. Az EVT az elmúlt években több szemináriumot szervezett, felhívásokat adott ki a fogyatékossággal élő embereknek az egyház életébe történő bevonása érdekében. Ezen a világgyűlésen is jelentős érdeklődést tapasztaltunk sátrunk, az ott kapható iratok, információ, a kiállított poszterek iránt. A szakértői csoport mégis úgy ítélte meg, hogy a keresztyén egyházakban nem valósul meg a fogyatékos tagok teljes elfogadása. Természetesen nem lehet általánosítani, hiszen volt közöttünk kerekes székkel közlekedő anglikán lelkész, vakon is aktív methodista és baptista lelkipásztor, kerekes székes református presbiter és mind a tízen sérült, de egyházukban aktívan szolgáló személyek voltunk. Ez azonban inkább kivételes helyzet, mert a tagegyházakban, széles körben nem fedezhető fel a törekvés a fogyatékossággal élő tagok részvételéhez szükséges különleges igények kielégítésére. A nehezen mozgók, lépcsőt járni nem képesek építészeti akadályok miatt általában nem tudnak eljutni az őket érdeklő gyülekezeti alkalmakra és ritka a megértés aziránt, hogy ezt önállóan szeretnék megtenni, nem mint valami kisbabák, kézben cipelten. A rosszul hallók számára hiányoznak a szükséges hallásjavító berendezések, a vakoknak a tájékozódást lehetővé tevő elrendezések. A legfájóbb azonban, hogy a gyülekezetekben uralkodó szemlélet kevéssé különbözik a társadalmak általános mentalitásától: nem tekintik a többi egyháztaggal egyenlő értékűnek a sérült személyeket, nem adnak nekik feladatokat, nem teszik lehetővé, hogy megmaradt képességeiknek megfelelően aktív résztvevői legyenek a gyülekezet életének, szolgálatának. Az elkülönített gondoskodásra még csak vannak példák, de az együttélés, az egymás vállalása minden fogyatékossággal együtt, ritkán valósul meg. A Világtanács genfi központjában korábban volt külön főállású előadója a fogyatékosügynek. A gazdasági nehézségekkel indokolt zsugorítás egyik áldozata ez a munkakör lett. A szakértői csoport úgy vélte, hogy a fogyatékossággal élők bevonása az egyházak életébe az EVT számára fontos, kell lenni olyan személy(ek)nek, aki(k) ezt szervezi(k), szorgalmazza(ák), ennek előreviteléhez szerkeszt(enek) és tejeszt(enek) jól használható teológiai és gyakorlati segédanyagokat. Javaslatainkat a Világtanács vezetői kedvezően fogadták, amennyiben a szakértői csoport működését határozatlan időre meghosszabbították. A folyamatban lévő általános szervezeti reformnak megfelelően ennek a témának a gondozását a kenyai egyházak tanácsára bízzák, amelynek irodáján a szakértői csoport egyik tagja, általunk megválasztott koordinátora, egy vak lelkész alkalmazásban áll, és ahol értékes tapasztalatok vannak már a sérült emberek egyházi szerepét illetően. Nagyon valószínű, hogy a szakértői csoport a világtanács költségén 1999 decemberében Nairobiban ismét találkozhat és pontosabban megfogalmazhatja, hogy mit kell tennie az EVT-nek és tagegyházainak a fentebb vázolt problémák megoldása érdekében. Ez spontán módon nem megy végbe, ehhez odafigyelésre, erőfeszítésekre van szükség, iránymutatást kell adni, amelyhez hozzáértő tanácsokat adni a szakértői csoport feladata lesz. Csak remélni lehet, hogy sikerrel. Jegyzet * Ez a nemzetközi gyakorlatban általánosan használt angol „deacon" szó magyaros átírása. Természetesen joggal lehet ellene szólni és nem tudni, hogy meghonosodik-e nyelvünkben. Mindenesetre
