Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - Harmati Gergely: Új kísérlet a filozófiában - közelítés a teológiához

HARMATI GERGELY Filozófiai diskurzus vagy spekulatív heurisztika? A filozófia olyan tevékenység, amely nem kizárólag tudományos meghatározását, hanem megnyilvánulási formáját és kifejezési eszközeit tekintve is örök vita tárgyát képezi. A közönséges észmegismerés és a megértés között kialakított kapcsolat révén a filozófia a gyakorlati tapasztalatról leváló - de attól nem független - úgynevezett spekulatív gondolkodás műveletét végzi el. Ebből a szempontból a filozófia mindig is nagyon közel állt a teológiához, amely tárgyát tekintve elsősorban Istenre és általában az érzékfelettire irányul. A teológia legbelsőbb magjaként ismert isteni kinyilatkoztatás enigmája a teológiai észmegismerést egységes elvrendszerbe rendezi - jóllehet a megértés folyamatáról az apologéták és a teológusok eltérően vélekedtek. A filozófia azonban soha sem volt ilyen szerencsés helyzetben, mivel nem rendelkezik egységes problematikával és éppen ezért fogalom- és elvrendszere annyi lehet, ahány elméleti problémát sikerül azonosítani. Az észmegismerés és az így feltárt problémák megértése között tátongó szakadék fölött levert pallók folytonos toldása-foldása adta a filozófia sajátos témáját. De hogyan állunk a spekulatív értelemhasználattal a teológiában? Az észmegismerés határaival a teológia is foglalkozik, sőt a hermeneutika a megismerés feltételeinek megértésére is reflektál, hiszen a hittételek - csakúgy mint a filozófia tételei - számos eltérő értelmezést és elemzést kaptak a szakirodalomban. A nagy különbség azonban teológia és filozófia között éppen az, hogy a filozófiában a megértés, illetve az interpretáció valójában nem a tételekre, hanem az észmegismerés mikéntjére irányul! Néha annyira eltávolodik tőle, hogy a megértés által levert palló - hogy az előző képletes példánál maradjunk - már nem elég hosszú ahhoz, hogy átérje a szakadékot, máskor pedig a szakadék szélei olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy már pallóra sincsen szükség. A megértés technikája tehát az észmegismerésre irányul elsősorban a filozófiában.

1 Az újkori filozófia kritikai beállítódása azonban az észmegismerés tárgyának közvetítésével foglalkozik leginkább. Megkérdőjelezte ugyanis a megismerés tartalmának kifejezésére hivatott közeg (a nyelv) szerepét és tartalomhoz fűződő kapcsolatának legitimitását! Erre pedig azért kerülhet sor, mert a fogalmak megismerés szerinti rendezése nem öncélú, hanem konkrét értelmezési síkok egymás mellé rendezését tették lehetővé: egyszóval a spekulatív gondolkodás határainak kiszélesítéséhez járultak hozzá. Észmegismerés diszkurzivitása: spekulatív értelemhasználat A filozófia - talán a szofisztikát és annak az ókori társadalomban játszott fontos, közérdekű tanítását leszámítva - mindig arra törekedett, hogy a spekulatív értelemhasználatot a legtisztábban függetlenítse a megértés nyelvi vagy egyéb szemantikai folyamatától - jóllehet a rejtett értelmi struktúrák feltérképezésével a Foucault-féle strukturalizmus az irracionális tartalom megértésének legalizálásával például a két síkot szorosan összekapcsolta (Derrida szerint hibásan).

2 A megértés diskurzivitását a filozófiai szövegek biztosították, amelyek a spekulatív értelemhasználatnak rendkívül nagy, de sohasem elég széles teret biztosítottak. A szűkös lehetőségek ellenére a kritikai szakirodalom a filozófiával együtt bővült és adott megfelelő támpontokat a közönséges észmegismerés filozófiai átértékeléséhez.