Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője

Beszélt Ravasz László sokszor a magyar parasztságról (nem egyszer a szerelmes szív elbűvöltségével szemlélvén azt); beszélt az ipari munkásság jelentőségéről (Bartók György szerint jobban ismerte Marxot, mint a legtöbb párttitkár); de beszédeinek és megnyilatkozásainak óriási hányada az értelmiséget érte el, kötelezte el és vonta az egyház közösségébe és a Krisztus uralma alá. Szolgálatait egyaránt áthatotta a Krisztus szeretetének szorongatása és a magyar nép sorsáért érzett felelősség és aggódás. Egy ízben idézi Mikszáth Kálmán novelláját. Ebben az áll, „hogy a Bach-korszakban egy evangélikus iskolát építettek valahol, és most feliratot keresnek a kész iskola homlokzatára. Németül nem akarják írni, magyarul nem szabad, tehát olyan latin idézetet keresnek, amellyel meg legyen elégedve a rendőrfőnök is, igaz is legyen, és mégis kifejezze a kor és az iskola legmagasabb vágyait. Ekkor valaki eléáll, s azt mondja: fel kell írni az iskola homlokzatára a négy latin igeidő nevét: Praesens, imperfectum, perfectum, futurum. Először azt hitték, hogy ez valami rossz tréfa, de amikor hangsúlyozva ismételte az illető: praesens imperfectum, perfectum futurum: tökéletlen jelen, tökéletes jövő; szomorú, szegény, nyomorúságos jelen, gazdag, boldog, dicsőséges jövő: mindenki megértette, hogy ebben a gondolatban a kor és az iskola lelke szólalt meg."

52 Ravasz László boldog volt, hogy az értelmiség különösen „fogta azt a hullámhosszot", amelyen ő prédikált, s remélte, hogy „az igazság, a szépség és a jóság gondolatvárosa" fog ezáltal épülni. A „hírnök" agya, szíve, ajka por már, de írásai, akárcsak Pázmányéi és Bornemiszáéi, ma is tanulságosak és - élvezetesek. Jegyzetek 1 Korbán, I. előszavában, 1942. okt. 31. 2 Emlékezéseim, 1992. 176. 1. 3 uott, 275. 1. 4 Theol. Szemle, 1941. 169. 1. Idézi Boross Géza: Tanulmányok a magyarországi ref. egyház 18671978 közti történetéből, 1983. 409. 1. 5 Isten rostájában, 1941. II. k. 447. 1. 6 Magamról. Debrecen, 1944. 15.1. 7 uott, 16. 1. 8 uott, 22k. 1. 9 Korbán, II. 85. 1. 10 Magamról, 25. 1, 11 Szénási S.: R.L. az anekdoták tükrében, Reformáció, 1993/7. sz. 12 Emlékezéseim, 117. 1. 13 Hegedűs Lóránt: Újkantiánus és értékteológia, 1996. 14 A Tháborhegy ormán, Kolozsvár, 1928. 42.1. (A dolgozat 1908-ban készült.) 15 Czeglédy Sándor szavai. Köszöntő az ORLE 1941. okt. 25-i gyűlésén. 16 Magamról, 32. 1. V.o. a Mott Jánosról írt cikkel („Az emberélet útjának felén", Kolozsvár, 1924. 85. 1. 17 Magamról, 37. 1. 18 Makkai Sándor és Vasady Béla tanulmányai az „És lón világosság" című kötetben, 1941. 19 Magamról, 37. 1. 20 Isten rostájában, III. 427-472. 1. 21 Czeglédy Sándor szavai, ld.: 4. sz. jegyzetet! 22 Vígh Árpád: Retorika és történelem, 1981. 354k. 1. 23 „Es lőn világosság", 139-157. 1. 24 Magyar irodalomtörténet, 1994/1. 482. 1. 25 1952 Óévén (Kéziratban). 26 1952. május 25-én (Kéziratban). 27 Pap Béla: Ige és ember, Karcag, 1944. 22.1. 28 1952. január 6. 29 1945. április 29. 30 1947. február 9. 31 1953. január 18. 32 1953. február 1. (Az utóbbi öt beszéd ma még kéziratban.)