Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Élő ház - Bánhegyi B. Miksa bencés igehirdetése a nemeskéri evangélikus templomban

S már összekuszálódnak bennem a fák: a Paradicsom fája és Krisztus keresztje, ez a fából épült templom, amelynek részleteit levelek, indák, virágfüzérek díszítik, s életem fája. 3. El ez a templom, hiszen életet ad 266-267 év óta. A keresztelőkút medencéjén latin felírást olvashatunk: „Restituet vitám mortuo vita perennis". Visszaadja a holtnak életét az örök Elet. Nemzedékek hosszú során át egészen a máig kapnak itt életet a gyülekezet tagjai, hogy Krisztusban gyökerezve „folyóvíz mellé ültetett fákként" (vö. Zsolt 1,3) éljenek maguk is, és adják tovább az életet: nem csupán a test életét, hanem a krisztusi, a keresztény életet. Krisztus életét, aki maga az Élet, a perennis, az örök Elet. Nélküle minden holt, hullahideg. A fa szerves anyag, holtában is élő, meleget sugárzó. S ebben a meleg közegben, az Elet közegében, jól érzi magát az ember, mert érzi az anyagon, a fának színén, századok csiszolta fényes felületén a krisztusi életet. 4. Amikor az irodalomból ismerkedtem Nemeskér község templomával, megfogott egy régi fénykép, amelyen az igehirdetés helye, a szószék mögött - s ez a szószék is mennyire él, az oszlopát akantusz-levelek borítják, maga a szószék szinte kicsattan az élettől - könyvespolc látható, tele több száz éves könyvekkel. Élet és könyv, templom és könyv. A román kolostori templomokban sokszor a Westwerk rejtette vastag falai mögött az írószobát, a levéltárat és a könyvtárat. Akkor azok azért tették a súlyos kőfalak mögé írott kincseiket, hogy biztonságban tudják őket, megóvják tűztől és víztől. De ebben a gyúlékony, minden természeti csapásnak olyannyira kitett, sokszor egyenesen egzisztenciájában fenyegetett fatemplomban? Akik odatették azt a könyvszekrényt, egyet biztosan tudtak: a betűből élet fakad, él az ige, az Ige pedig maga az Elet. S ha egy épület Istenre és igéjére van alapozva, akkor jöhet az ár, fúhat a szél, a templom, ez a templom is, sziklára van építve. 5. Zarándokúton lévő testvéreim, templomlátogató könyvtáros kollégáim! Néha úgy érezzük magunkat, mintha könyvtárainkban könyvekbe mumifikálódott életet őriznénk. Most, amikor egy ilyen templomot nézünk meg, amelyben annyira él, annyira beszédes minden, ébredjünk föl temetőőr-halálunkból. Hiszen él az ige, él a betű, él a könyv, mert „az Isten igéje nincs bilincsbe verve" (2Tim 2,9), nincs megbilincselve a könyvekben sem! Bánhegyi B. Miksa bencés az EKE elnöke 1999. június 23. SCHOLZ LÁSZLÓ Két kéz Kezem üres, már minden kiesett Belőle, minek volt még becse, ára. Egy tennivalót hagytam utoljára: Kezedre bízom, Isten, lelkemet! (Vö. Zsolt. 31,6.)