Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.
Múltunk újraértékelése - Luther Márton, Jézus Krisztus tanúja (LVSz - EK Egyház Közös Nyilatkozata,1983)
22. A mi évszázadunkban - különösen a német nyelvterületen - katolikus körökben Luther személyének és szándékának újraértékelése kezdődött. Széles rétegekben elismerik, hogy igaza volt Luthernek, amikor megkísérelte reformálni a teológiát és meg akarta szüntetni a kora egyházi életében tapasztalható visszaéléseket, valamint azt, hogy Luther alapvető hite - a megigazulásról, ami érdemünk nélkül, egyedül Krisztus által lehetséges - egyáltalán nem mond ellent a genuin katolikus hagyományoknak, mint ahogyan az Szent Ágoston, vagy Aquinói Tamás tanításában is megtalálható. 23. Ez az új magatartás Luther irányában tükröződik abban, amit Willebrands bíboros mondott a Lutheránus Világszövetség ötödik nagygyűlésén: „Ki az, aki tagadni merné ma, hogy Luther Márton mélyen vallásos személyiség volt, aki becsületesen és teljes odaadással kereste az evangélium üzenetét? Ki tudná, vagy akarná tagadni, hogy annak ellenére, hogy harcolt a római katolikus egyház ellen és az apostoli szentszék ellen - és az igazság érdekében nem szabad hallgatnunk erről sem - megtartotta az ősi katolikus hit jelentős részét? Valóban, nem az az igazság, hogy a II. Vatikáni Zsinat olyan követeléseket teljesített, amiket először Luther Márton juttatott kifejezésre? Többek között olyanokról van szó, amelyek a keresztyén hitet és életgyakorlatot jobbá tették, mint előbb voltak. Minden különbség ellenére ezekről beszélni nagy öröm és reménység. 24.Számos olyan elem van a II. Vatikáni Zsinat tanításában, amelyek Luther szándékát tükrözik, ilyennek tartjuk például: - A Szentírás mértékadó jelentősége az egyház élete és tanítása vonatkozásában (a Kinyilatkozásról szóló dogmatikai konstitúció); - az egyház „az Isten népe" meghatározás (az egyházról szóló dogmatikai konstitúció II. fejezet); - az egyház történeti formája állandóan megújulásra szorul (az egyházról szóló dogmatikai konstitúció 8. és az ökumenizmusról szóló dekrétum 6.); - Jézus Krisztus keresztjének megvallása, és ennek mind az egyes keresztény, mind az egész egyház életére nézve döntő jelentősége van (egyházról szóló dogmatikai konstitúció 8., az ökumenizmusról szóló dekrétum 5. és az egyházról és a mai világról szóló pasztorális konstitúció 37.); - az egyházi hivatalnak szolgálatként való értékelése (a püspöknek, mint pásztoroknak szerepéről szóló dekrétum 16., a papok életéről és szolgálatáról szóló dekrétum); - minden megkeresztelt hívő papságának hangsúlyozása (az egyházról szóló dogmatikai konstitúció 10., 11., a laikus apostolságról szóló dekrétum 2-4); - az egyén szabadságának ügye vallási dolgokban (a vallásszabadságról szóló magyarázat). 25. Más követelések, amiket Luther saját korában támasztott, a mai katolikus etológiát látva és egyházi életgyakorlatot figyelve teljesítettnek mondhatók: mint például a népnyelv használata az istentiszteleti életben, az úrvacsora két szín alatti kiosztásának lehetősége, az úrvacsora ünneplésének és teológiájának megújulása. V. Luther öröksége és közös feladataink 26. Ma már lehetséges Luthertől közösen tanulni. „Abban mindnyájan tanulhatunk tőle, hogy Isten mindig Úr maradjon, és hogy a mi legfontosabb emberi válaszunk az abszolút bizalom kell, hogy legyen, bizalom Istenben és az Ő egyértelmű imádása" mondotta Willebrands bíboros is.
