Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Reuss András: Egyház és társadalom kölcsönhatása

egyaránt, óriási pótolnivalói vannak. Az idősebb nemzedék számos tagja megrekedt egykori konfirmációi kátéjának szintjén, keresztyén ismeretének tartalma nem fejlődött érett életkorának növekedésével együtt. De az egykori, a maguk idejében talán valóban korszerű konfirmációi káték egy ma már letűnt gondolkodást és társadalmi köztudatot vehettek csak figyelembe. Nagyon sokat kell tanulni, felnőttoktatást végezni, publikálni, teológiailag vitázni, teológiai műveket lefordítani, eközben természetesen arra törekedve, hogy ne ismételjük meg mások hibáit, ne tévedjünk ugyanazokba a zsákutcákba. A keresztyénség és az evangélium alapvető félreértelmezése, ha a teológia gettóba zárkózik és csak a hasonlók között érzi magát jól és szabadon. A franciaországi Rhone-Champs zarándokhely temploma úgy épült meg, hogy nemcsak az épületen belül, hanem rajta kívül, a kintievők felé is van szószéke. Betonba öntve emlékeztet, hogy az egyház a világnak az igével adósa. A rendszerváltás előtt annak puszta ténye, hogy bizonyos helyeken igehirdetés hangzik, gyanakvást és nyugtalanságot keltett az ellenfelekben, még ha nem is tudták, mi hangzik el. Ma megvan a szabadság, a nyilvánosság fóruma, a hangerő, - nem tűnik-e olyannak a keresztyén bizonyságtétel, hogy eljárt felette az idő, hogy nem a mai kérdésekhez, hanem ma már nem folytatott beszélgetésekhez való hozzászólás benyomását kelti? Nem abban a helyzetben vagyunk, hogy a kortársaink bajára van kezünkben az orvosság, de nem tudjuk őket efelől meggyőzni? Elengedhetetlen, hogy a teológia, a keresztyénség a saját ügyében és a társadalom ügyeiben kompetens módon szólaljon meg. Az igének a társadalomba való bevitele, testté tétele nem járhat azzal a következménnyel, hogy nem lehet a teológia mondanivalóját és a társadalom köztudatát megkülönböztetni, mert az olcsó siker reményében a teológia annyira a társadalom nyelvén beszél és azt mondja, amit a társadalom megrendel vagy szeret, vagy amúgyis gondol. A teológiának ezért tisztában kell lennie sajátos üzenetének tartalmával és az egyházi szolgálat segítségére kell lennie. Ha nem így tesz a teológia, ebben az esetben éppoly jelentéktelenné és küldetésére alkalmatlanná válik, mint amikor az eredménnyel nem törődve érthetetlen nyelven beszél. Mit adjon a teológia a társadalomnak? A teológia az evangéliummal a múlt feldolgozásának: bűnök felismerésének és megbánásának, a bűnbocsánatnak és a megújulásnak a lehetőségét hirdeti. Mivel az egyéni és közösségi múlttal, annak mulasztásaival és bűneivel való szembenézés minden kornak, a miénknek különösen problémája, ennek a munkálása a teológiának saját lényegéből, de egyúttal a kor helyzetéből is fakadó feladata. Nem adatott meg a teológiának az a szerep, amely a Bíróé, tehát nem az ítéletet kell kimondania. Az igaz Bíró elé kell állnia anélkül, hogy ő maga poroszlóvá lenne. Eltéveszti feladatát, ha az megreked a múlt feltárásánál és nem segít tovább az új életig. Nem emberek megvetését kell munkálnia, hanem Isten akaratát és ítéletét hirdetnie. Törvényt és evangéliumot. De mégsem az isteni törvény kérlelhetetlensége, hanem az életet újító krisztusi evangélium üzenete különbözteti meg a teológiát a társadalomtól. Ez a megkülönböztető sajátosság adja meg a teológia létjogosultságát, ez isteni küldetése a világban, ez az isteni és keresztyén igazság. „A törvény megöli a bűnöst, de nem a bűnt, az evangélium megöli a bűnt, de nem a bűnöst" - mondja Luther.

7 Fontos, hogy az egyház szolgálatát ne az egyes emberre korlátozottnak értsük, hanem legyen szava a teológiának az emberi közösséghez, a társadalomhoz is. A cél természetesen nem lehet az, hogy a társadalom 'megtérjen'. Ez így lehetetlen. A társadalomra, az emberi gondolkodásra való ráhatás mégis elengedhetetlen felelős-