Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Horváth József: Régió a közigazgatásban és az egyházban

A szubszidiaritás elve kisegítő elv, lényegét tekintve azt jelenti, hogy minden feladatkört, hatáskört a megfelelő legalacsonyabb szintre kell telepíteni, közelítve a feladatokat ellátó - megoldó szervezeteket és hatáskört, magához a megoldandó kérdéshez. (Vagyis nem szabad centralizálni, „feljebb" vinni a jogköröket, mint az indokolt. A diktatúra és a tervgazdaság után ezért logikusan következik a helyi és a területi szint megerősítése, a központi szint megfelelő „gyengítésével".) A kritikus kérdéskör a kormányzati-önkormányzati hatáskörök elosztásánál, hogy bizonyos kormányzati feladatokat - a szubszidiaritás elve alapján - át kell adni a területi önkormányzatoknak, ehhez viszont - erre területileg és közjogilag is egyaránt alkalmas - regionális önkormányzatokat kell létrehozni. Regionális „fokozatok" Jogosítványaikat és feladataikat tekintve többféle régió létezik. A kevesebb jogkör - hatáskör felől az erősebb jogosítványok irányába megkülönböztethetünk tervezési statisztikai régiót, közigazgatási régiót és területfejlesztő régiót. A különbség kulcsa az egyes régiók között, hogy mennyiben befolyásolják (befolyásolhatják) a területükön folyó reálfolyamatokat. A tervezési-statisztikai régió lényege, hogy az egységes (kormányzati-önkormányzati) tervezés érdekében egy adott területen közel azonos adatokkal dolgozzon. (Tervezés-adatszolgáltatás egysége.) A közigazgatási régió már több jogosítvánnyal rendelkezik, de még mindig nem avatkozik be a reálfolyamatokba, csak a közigazgatás egységesítésével és az ellenőrzési feladatok ellátásával lát el regionális feladatokat. Ezekből következik, hogy közjogi értelemben vett valódi régió csak a több megyét magába foglaló területen működő, területfejlesztési jogosítványokkal és ehhez saját forrásokkal is rendelkező regionális önkormányzat lehet! Csak a regionális önkormányzatot illeti meg a „ius statuendi" (statútum alkotási jog), az önálló források (költségvetés, adóztatás) joga és csak a kormányzat alatt közvetlenül álló legmagasabb területi szintű önkormányzat (képviselő-testülettel) gyakorolhatja a területfejlesztési jogosítványokat. A jelenlegi regionális helyzetkép Mint elöl láttuk, az Országgyűlés 1990-ben közigazgatási régiókat hozott létre, jelenleg a magyar közigazgatásban csak a tervezési statisztikai régiók vannak napirenden. Holott európai integrációs törekvéseink alapja a saját belső integráció, hiszen a dezintegráció nem alkalmas integrálódásra. A magyar közigazgatás így jelenleg - változatlanul - kétpólusú: központi és helyi szintből áll. Az ország - és főleg a vidék jövője szempontjából döntő fontosságú középszint változatlanul hiányzik, ami kérdésessé teszi a belső és a külső integrációt és nagymértékben csökkenti az egyes régiók - és az egész ország - versenyképességét. (Magyarország percei drágák ...) Egyházi régiók Az állam és az egyház szétválasztását is törvény mondta ki, 1990-ben. Nem volt tehát törvényes akadálya annak, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szabadon és önállóan alkothassa meg saját belső rendjét. Az addigi egyházi törvény hatályát vesztette, utolsó zsinati törvényünk pedig 1938-ban született. A zsinat számára kézenfekvőnek tűnt az egyház szervezeti-te-