Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Frenkl Róbert: Veszélyben az egészségünk

A tanulmányban közzétett adatok a Központi Statisztikai Hivataltól származnak. A tendenciák tartósságát a legfrissebb, az 1999-es értékek is mutatják. A nemzet egészségét leginkább jellemző népességfogyás tovább tart. Ebben a jelentősebb, de javítható faktor, a magas halálozási arány. Ha ezt sikerülne oly mértékben lecsökkenteni, mint a fejlett országokban, akkor a csökkenő születési szám ellenére sem fogyna a népesség. A másik hangsúly a születések számának nem az abszolút növelésére kerül - ez csak igazi jelentős, ma távolinak tűnő fordulattól várható -, hanem arra, hogy minden megszületendő élet teljes, minőségi élet legyen. Ebben a törekvésben figyelhető meg a ritka pozitív adatok egyike, a koraszülött halálozás fokozatos visszaszorítása. A másik kedvező magyar egészségügyi adat, az AIDS-betegség viszonylagos alacsony szintje is azt jelzi, hogy az átgondolt, összetett stratégiák eredményesek lehetnek. A humán szféra különböző területein a saját prioritások érvényesülnek - az egészségügyben a gyógyítás, az oktatásügyben a képzés, a sportban a teljesítmény, az egyházban jó esetben a misszió, rosszabb esetben a konvenció - az egészség-érték igazán sehol nemjön át, nem válik a személyiséget, a humán szocializációt meghatározó rendszerré. így azután nemcsak a szomatikus egészség látványos károsodása, hanem az erkölcsi értékek devalválódása, a tehervállalás elutasítása, az önzés, a ridegség jellemzővé válása is ide vezethetők vissza, anélkül, hogy ezzel a döntéshozók szembesülnének. Hiányzik a társadalomban az a mintaadó réteg, amely legalább sejtené a kiutat, hiányoznak azok a minimális konszenzusok, amelyek általános elfogadása a megújulás kiindulópontját jelenthetné. Jellemzőnek is tartható annak a fiatal lelkésznek a megnyilatkozása, aki egy lelkészi munkaközösségi megbeszélésen, ahol az egészség szóba került, egy idő után kifogásolta, hogy erre ennyi szót vesztegetnek. Mi lehet a magyarázata annak, hogy az egyházakra is jellemző az egészség-érték lebecsülése? Igen ritkán szólnak a szószékeken erről. Ugyanakkor a lelkészeket, egyházi munkatársakat és természetesen a híveket is érintik mindazok a gondok, amelyek egészség-összefüggésben a társadalmat veszélyeztethetik. Sőt azt is állíthatjuk, hogy éppen mert az egyházban az elmúlt másfél évtizedben sem történt meg a szembesülés a devianciákkal, illetve az egészséget fenyegető kockázati tényezőkkel, itt sajátosan nehéz a helyzet, amit egyéni tragédiák jeleznek. A közösség pedig átlép ezeken, ami meglehetősen ellentmondásban van az egyház küldetésével. Legszemléletesebb a szenvedélybetegségekkel - dohányzás, alkohol, drogélvezet - kapcsolatos helyzet. Az egyház részt vállal a szenvedélybetegségek megelőzésében, leküzdésében, ugyanakkor csaknem tehetetlen a lelkészek alkoholbetegségénekjelentkezésekor. A lelkészi pálya egyike azon értelmiségi pályáknak, ahol ma is egyedül kell helytállni, jelentős a lelki-szellemi, olykor a fizikai megterhelés. Csábító a kábulatba menekülés. Segítségnyújtás helyett takargatja ezt a család, a tágabb környezet, a felsőbbség. Szerencsés esetben „csak" annyi történik hosszú ideig, mint más társadalmi közegben. Szenved a környezet, lejáratódik az ügy, erőtlen a szolgálat. Még súlyosabb, amikor botrányok következnek be, és már nincs jó megoldás, a betegség diadalmaskodik. Mert betegség ez, amit gyógyítani, nem elítélni kell. Illetve megelőzni. Ha lehet, még rosszabb a helyzet akkor, amikor egy lelkész-családban konfliktus támad. A házastársak között, vagy a nemzedékek, szülők és gyermekek között. Legismertebb a válás problematikája. Orvosszemmel, a test és a lélek bajainak az ismeretében mosolyognivaló lenne, ha nem volna annyira szomorú az a nézet, amely a pályára alkalmatlannak tartja az elvált lelkészt. És ez még olykor az eny-