Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Tomka Miklós: Vallási helyzetkép Magyarországról

vallásnélküliségéhez ragaszkodik. Velük szemben áll a társadalomnak az a része, amely hitét megőrizte és demokratikus jogának tartja ennek nyilvános és intézményi kifejezését. Mivel ez a jog évtizedekig nem volt adott, ez a csoport most a korábbinál nagyobb részt igényel a társadalom életéből, alkalmasint a másik csoport elképzeléseivel ellentétben. A szerepek újraelosztása elkerülhetetlenül - időnként akár „kultúrharc"-szerű - feszültségekkel jár. Ennek következtében a vallás és az egyházak befolyása a társadalom szervezete és a kultúra terén sem elhanyagolható. A társadalom vallásos részének hátrányos helyzete A hívő emberek között különösen sokan vannak az idősek, a falusiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a nyugdíjasok, háztartásbeliek és egyéb nem keresők és az alacsonyabb beosztásban levők. Ennek megfelelően a hívő emberek anyagi helyzete, jövedelme, tárgyi (járművel, háztartási gépekkel, telefonnal, számítógéppel, vagy akár csak csatornával, központi fűtéssel stb. való) ellátottsága, továbbá a társadalom ügyeiről való tájékozódási és az azokba való beleszólási lehetősége lényegesen elmarad a nem hívőké mögött. A dolognak két gyökere van. A hirtelen társadalmi-kulturális változásban vallási hagyományaikat leginkább azok tudták megőrizni, akiknek a korábbi életmódjuk és kapcsolatrendszerük nem változott, azaz az idősebbek, a falusiak s azok, akiknek az élete azelőtt is, azután is főként a családban zajlott. Ugyanezek az emberek persze nem csak tradíciójukat, hanem szegénységüket is megtartották. Hiteik, szokásaik nagyrészt éppen azért nem sérültek, mert az átalakulás forgószele nem szippantotta be őket. Ez az ok egyetlen történelmi változás következményeire vonatkozik, annak hatása lassacskán elmosódik. A kommunista kor előtt felnőtt nemzedék éppúgy eltűnőben van, mint a városi és tömegkultúrától érintetlen falu. Megfordítva viszont a vallási fellendülés leginkább az ifjúság és a magasabb műveltségű városiak körében jelentős. Egyre kevésbé igaz tehát, hogy a társadalom „modernebb" fele vallástalan, míg a kevésbé modernek kevésbé vallásosak. A másik indok maradandóbb. A kommunista rendszer újrarendezte a társadalmat. Eközben tudatosan és kimondottan törekedett arra, hogy hívő emberek ne tanulhassanak, ne kerülhessenek vezető beosztásba, ne nevelhessenek másokat. A kiválasztás elsődleges eszköze persze a párttagság volt, ami együtt járt a vallásgyakorlat tilalmával. Ugyanezt a célkitűzést szolgálja az iskolai-egyetemi felvételeknél az ideológiai vizsgáztatás és a KISZ véleményező szerepe, a későbbiekben pedig a hívő emberek káderlapjain az „idealista" bejegyzés. Köztudott, hogy az állampárt törekvése csak részben volt sikeres. Részben ellenben sikeres volt! Ez azt jelenti, hogy az előző évtizedek módszeres diszkriminációs politikájának következménye, hogy ma a gazdasági, a kulturális és a politikai életet meghatározó rétegekben (és a tömegkommunikációban, és az egyetemeken és főiskolákon, és a katonaság és a rendőrség körében stb.) a nemhívők aránya messze meghaladja a társadalmi átlagot. Ugyanez a jelenség a másik oldalról is nézhető. Viszonylag nagyon kicsi a hívő értelmiség aránya és ezen belül is kevesen tevékenykednek olyan szakmákban, amelyek - akár csak a tanári katedrán - nyilvános megszólalással és szerepvállalással járnak. A társadalom vallásos részének hátrányos helyzete legalább három megjegyzést igényel. A jelen helyzet rontja a hívő emberek közösségének, az egyháznak azt a képességét, hogy nyilvánosan tanúságot tegyen hitéről és meggyőződéséről. A hívők érdekeiket és követeléseiket is kevésbé képesek a társadalom nyilvánosságában érvényesíteni, mint amennyi számarányukból következne. S nem utolsó sorban: a hívő értelmiség szűk volta akadályozza, nehezíti, hogy az egyház felismerje az idők jeleit, hogy azokat megfelelően értelmezze, azokra válaszul megfelelő stratégiát válasszon és azt a hívő közösség egészével megértesse. A társadalmilag hátrányos helyzet felszámolása az egyház elemi érdeke.