Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Figyelő - Híreink

Elköszön a szerkesztő A Szerkesztő Bizottság minden tagjának köszönetemet fejezem ki! Igen tisztelt Olvasóim! Nem váltottak le, nem bocsátottak el, nem küldtek el ebből a szolgálatból: a magam el­határozása alapján köszönök el, a Szerkesztő Bizottság egyhangú bizalomnyilvánítása el­lenére. Lelkiismeretem azt diktálja, hogy ne végezzem azt tovább, amit már 73 évesen nem tudok tökéletesen ellátni. Szívesen olvasok és írok ezentúl is mások szolgálatára is, nem csupán saját gyönyörű­ségemre. Úgy érzem azonban, nincs már igazán antennám a fiatalabb nemzedék (hu­szonévesek, harminc évesek) gondolatainak vételére és nincs erkölcsi alapom, hogy én ta­nácsoljak valamit jövőjüket illetően. - Idegen tőlem az, amit juridizmusnak nevezek, az egyházi struktúrának és egyházjognak a teo­lógiával szembeni túlhangsúlyozása. Nincs egészséges kapcsolatom az evangélikus Hit­tudományi Egyetemmel 5 év óta. A Károli Gáspár Egyetemen tanítok, vendégelőadó­ként a római katolikus egyházat mutatom be református teológus hallgatóknak, és többet mozgok római katolikus körökben, mint sa­ját egyházam egyetemén. Isten tágas térre állított, külföldön és itthon igen sok konfe­rencián vettem részt, nem panaszkodhatok, de nem érzem hitelesnek szavamat Teológi­ánkkal való kapcsolatom hiányában. Noha csak kétszer jelenhettünk meg évenként a Credo lapjain, egész évben lekö­tött ez a munka: olvastam, figyeltem, tervez­tem, írókat kértem fel széles körben, mind­ezt sajtos infrastruktúra nélkül. Ezt a stá­tus-nélküli megbízatást tovább nem vállal­hatom. Bocsássák meg Olvasóim, ha túlzsúfolt­nak érezték ezt az Evangélikus Műhelyt. Va­lóban nem az esztétikum határozta meg a la­pot, hanem a tartalom. Sokat akartam adni, mert állandóan gyötört az a tapasztalat, hogy értelmiségünk, és benne lelkészi ka­runk mennyire tájékozatlan saját szakterü­letén túl. Ez nem vád, csupán megállapítás. Értékeinket és múltunkat ismerve kínzott le­maradásunk érzése. Szíves megértésüket kérve, abban a re­ménységben búcsúzom, hogy mégsem volt teljesen hiábavaló a két év munkája. Urunk áldását kívánom a Credo további, fontos híd­építő, utat mutató szolgálatára. Budapest, 1999. szeptember Felelős szeretettel: dr. Hafenscher Károly szerkesztő JELEN SZAMUNK SZERZŐI: Bánhegyi B. Miksa bencés Boleratzky Lóránd jogász, magántanár Cselovszky Ferenc lelkész Fasang Árpád zongoraművész Frenkl Róbert egyetemi tanár Gadó György természetvédő Gadó Pál fizikus, szeretetotthon-gondnok Gegus Ernő fizikus Gerőfi Gyuláné lelkész Gémes István lelkész (Németország) Hafenscher Károly lelkész, tanár Harmati Gergely filozófus Horváth József ügyvéd Kiss Miklós lelkész Lánszki Réka egyetemi hallgató Pintér Károly lelkész Polgár Rózsa textilművész Reuss András teológiai tanár Szabó Vilmos lelkész Szénási Sándor ref. lelkipásztor Szita István ny. lelkész Tomka Miklós szociológus Tóth-Szöllős Mihály sajtólelkész

Next

/
Thumbnails
Contents