Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Hafenscher Károly: Krizeológia és keresztény jövőkép

I. Krizeológia A krízisről, mint alapjában véve vallásos, vagy másként transzcendens jelenségről nálunk Hamvas Béla beszélt először. Igaz, hogy volt költészetünkben próféta, aki tudta, hogy az „egész tört össze" századunkban és nemcsak részletekben lelhető' baj. Adyra gondolok, erre a váteszre, aki ezt is megérezte, intuitíve fogta fel, de Hamvas Béla beszélt róla elemzőén és sokrétűen, hiszen ó't nem egy-egy szak, hanem az egész ember, emberiség (történelem, kultúra) érdekelte... 1983-ban sokunk számára váratlanul - a Magvetőnél A Világválság címen megjelent 3, már hatvan éve szunnyadó Hamvas remekmű: A modern apokalipszis 1935, Krízis és katarzis 1936, A világválság 1937. Kitűnő tájékoztató jegyzetekkel és krizeológiai utalásokkal. Hat évtized után is felfigyeltek sokan Magyarországon, hiszen a hang a mai nap hangja volt, sőt a holnap hangja. Hamvas Béla megint megelőzte korát, hozzáképest mindnyájan lemaradtunk. Bibliai kifejezéssel Hamvas „holtában is prédikált". Akinyújtott kezet nem vették észre kortársai, nem ragadták meg, nem értek rá, mert részletkérdéseikkel bíbelődtek. A Mester szavával élve azonban „a remekmű megtörtént" Isten tudott róla, és az másodrendű, hogy valami nyomtatásban is megjelenjék. Néhányan tudtunk a kéziratokról (egy itt is van nálam, Az unicornis, a szerző saját sajtóhibáival;) és még az is másodlagos; több mint fél évszázad kellett ahhoz, hogy a magyar szellemi élet szélesebb rétege tudomást vegyen róla, sőt esetleg „divatba hozza" - mindenesetre behozta a lemaradást. Robbanásszerűen Európában O. Spengler tudatosította Nyugat alkonyát közvetlenül az első világháború után. Az Untergang des Abendlandes (The Decline of the West) sokakban riadalmat keltett a századelő felhőtlen optimizmusa után, az amerikai haladáshit abszolutizmusa után vagy még idején. Mások csak háború utáni szükségszerű pesszimizmusról beszéltek, a vesztesek oldaláról hangzó jajkiáltásról. Többről volt szó. Hogy ez a fajta irodalom Dichtung vagy Tudomány, lényegében jelentéktelen. A keresztény és a postchristianus értelmiség reagált rá. És a.„nem" szakember, szakfilozófus értelmi érzelmiség (!) visszhangozta a felfedezést. Evola és Valery, Ortega és Keyserling nem szakemberek, nem szociológusok, pszichológusok, esztéták... Viharmadarak, akik jelzik a vihart, amint egykor Kierkegaard nevezte észak viharmadarának magát. Nem véletlen, hogy az 0 neve is gyakran előkerült, ahogy Pascalt is emlegették, de leginkább Nietzschét. Hogy a terminológiában eltérések vannak az lényegében közömbös. Unamuno a kereszténység agóniájáról beszél, átélve saját állandó agóniáját, vagy Sorokin Társadalmi és kulturális dinamizmus válságáról, Toffler Future shockról és a „throw away" társadalomról. T. S. Eliot „After stränge Gods" (az idegen istenek után) jelenséget emleget, Ludwig Klages a lélek hanyatlásának korát írja le a Mensch und Erde (1929) kötetében, megjegyezvén, hogy a legtöbben már nem is élnek csak léteznek. Peguy a jelentős francia katolikus költő és publicista, vagy az ortodox Nikolaj Berdjajev a filiszter szellemről nyilatkozik, új középkort várva. Evola mai pogány imperializmust emleget, a lázadás tüneteit érzékeli a modern világ ellen, és a posztmodern kort jövendöli. Valery a szellem válságáról értekezik, Gide és köre Új Francia Szemlét hoz létre (Nouvelle Revue Francaise) és a tékozló fiú történetét transzparensnek tekinti. Mások, történelem-értékelésükben bűnbeesésről szólnak (Erwin Reissner). Riesner viszont a magányos tömegről tudósít, erről az elharapózó tömeges jelenségről, amit lehet tragikus heroizmussal felfogni, mint Camus. Lehet pokolnak tartani, mint Sartre, lehet gúnyosan szép újvilágnak nevezni, mint A. Huxley, aki amikor néhány évtized múlva újra látogatja meg (Brave New World Revisited) még keserűbb lesz, s ezt már csak Orwell fokozza az 1984-ben. Elgondolkoztató David Korten, nálunk is járt amerikai közgazdász, pusztulás verziója, a Tőkés társadalmak világuralma című könyve, bestsellerként jelent meg a magyar könyvpiacon és a „Közgázon" zsúfolt