Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Hafenscher Károly: Pénzt vagy életet?!

Pénzt vagy életet?! A finnországi svéd nyelvű evangélikus értelmiségi negyedévi folyóirat egyik tavalyi számának vezércikke viseli ezt a címet (Kristet Perspektiv, 1998*). A szerző a 20-21. századforduló létkérdésének tömör megfogalmazását adja így meg. Globálisan, regionálisan és lokálisan egyaránt életbevágó kérdés, döntést, választ váró. Nem haramiák felszólítása, nem ágostonosok megtérésre hívása, hanem egy nagyon is józan, lehetséges alternatíva felvetése rejlik ebben a címben: Pénzt vagy életet? Húsvéti számot tart kezében az olvasó. Az ELET kérdése a központi téma, ami körül helyezkednek el a cikkek. A biológiai élet (biosz) és az újszövetségi teljes élet (zoé) jézusi koncepciója egyaránt előkerül, mindkettő Isten ajándékaként. Mondanivalónk semmiféle utasítást nem tartalmaz, gondolkodásra, meditációra való. Az élet értelméről, tartamáról, tartalmáról, veszélyeztetettségéről, védelméről olvashatnak minden írásunkban. Meditációt író teológus, biológia tanár, orvos professzor, történész, író, költő, művész sorai találhatók húsvéti számunkban. A kereszténység életre orientált, élet-párti vallás. Nem a megsemmisülést hirdeti, hanem az életet értékeli. Egyértelműen az élet Teremtőjében, Urában és Gondviselőjében, Folytatójában hiszünk, amikor a Miatyánkot imádkozzuk, amikor Jézus Krisztust hirdetjük, aki azért jött, hogy gazdag és tartalmas életünk legyen, amikor a Szentlelket hívjuk, hogy az örök élet reménységét támassza bennünk. Az életet mindkét értelemben (biosz és zoé) ajándéknak és feladatnak tekintjük. Nem csupán egyéni életünket szeretjük és tiszteljük egoista módon, hanem a közösség életét is (egyház, társadalom, Földünk lakossága), azonos és más gondolkodású emberek életét. Homo viator mindegyikünk és a communio viatorum tagja, ha keresztény. Pénzre, piacra orientált világunkban, századunk végén és egy új évezred küszöbén az életet választjuk, az életre mondunk igent és az egész élő világ fennmaradásában, gondozásában akarunk részt venni. Az elmúlt őszön Nagyváradon református püspöki gyülekezetben szolgáltam. Előadásom után asztali beszélgetés során a következő éles mondat hangzott el: „Mi itt élni akarunk, ti sokszor úgy látszik, már nem is akartok élni." Felejthetetlen mondat ez számomra. Ha nem is tudom elfogadni, elfelejteni sem tudom. Húsvét, a kereszthalál eseménye után mozgósította a tanítványokat. Húsvét ma is mobilizálhatja a Krisztus- hívőket, hogy el ne akadjanak az úton. Pénzt vagy életet?! Egzisztenciálisan megválaszolandó kérdés. A szerkesztő * Kristet Perspektiv (Helsinki) Evangélikus Értelmiségi információs folyóirat. Teológiai és egyházi irányzatokat ismertet, kulturális reflexiókat, könyvismertetéseket tartalmaz.