Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Szabóné Mátrai Marianna - Szabó Lajos: Együtt kívánunk maradni (Az EVT VIII. nagygyűléséről)
Mit üzen Afrika? Minden összefüggésben az ellentétek világát. Egyházban éppen úgy, mint társadalomban. Ezen a helyen foglalkozzunk csak az első összefüggéssel! Dinamikusan növekvő kereszténység. Ez az első, a szembetűnő tapasztalat. S ez nem látszat, hanem valóság. Egyre-másra szervezőéinek az új gyülekezetek. Kinőtt templomokat bővítenék. Vasárnap délelőtt a nyitott ablakon át az egyik templomban hallani a másikból kiszűrődő éneket. Falvakon áthaladva templomba igyekvők folyamát látjuk. Úgy tűnik, aki él és mozog, az jelen van az istentiszteleten. Hét közben különféle összejövetelek zajlanak, kicsiknek-nagyoknak. Lüktet, pezseg az élet. Csillogó szemek, erőteljes prédikációk, mosolygós arcok. Tudjuk, hogy aki itt van, az programot is kap, értelmeset, jót és hasznosat. Aki itt van, az kapaszkodik, le ne csússzon az itt szinte ellenállhatatlanul síkos lejtőn a totális szegénység és kívülrekedtség, a rendezetlenség és a marginalizálódás mélységébe. Aki itt van, az akar valami jót, annak terve van az életével, jövőt keres, reménysége van. Ez itt nem könnyű. Olyan méretű a szegénység, a tájékozatlanság, a társadalom szervezetlensége - pedig jóval a Szaharától délre fekvő Afrika átlaga fölött vagyunk -, hogy a fönnmaradáshoz komoly egyéni energiára, kitartásra és reménységre van szükség. Úgy tapasztaltuk, hogy ebben nincs hiány. Örömöt és reménységet tapasztaltunk, sokat, s ez meglepő volt nekünk, akik köztudottan „panaszkodós" országból érkeztünk. Aki itt templomba ment, erőteljes közösségekkel, eleven gyülekezeti élettel találkozott. Viszont aki valami „hazait" keresett, annak súlyosan ki kellet ábrándulnia. Az afrikai kereszténység más. Csak ennek tudatában szabad nagyító alá venni. Két fő ága van. Az egyiket valamennyi számunkra hagyományos felekezet alkotja (hova tűnt itt a mi masszív kerítésünk, aminek még mindig csak a résein kukucskál át katolikus a reformátusra?!) római katolikustól és ortodoxtól a presbiteriánusig és a metodistáig. Ezeknek a felekezeteknek és egyházszervezeteknek közös jellemzője, hogy nyugati missziós társaságok alapították, ők formálták önmagukhoz, tehát a hagyományos európai és észak-amerikai felekezetekhez hasonlóvá. Sok helyütt még az énekeskönyvek is az „anyaegyházból" származnak. Ha ez összetalálkozik a régi gyarmati meghatározottsággal, akkor egészen érdekes jelenséget tapasztalhatunk. Ugy jártunk például Harare anglikán székesegyházában, aminek épülete, berendezése, minden eleme, az istentisztelet valamennyi része - nem számítva a sajátos zenét - annyira angol volt, hogy meghökkentő élményt adott, teljesen mást, min az előző két hét összes egyházi tapasztalata. Természetesen nemcsak ez a nagymértékű hasonlóság jellemzi ezeket az afrikai egyházakat. Az inkulturáció fogalma itt épp úgy - vagy még inkább - valóság, mint bármely más területén a világnak. Az a bizonyos egyetlen evangélium itt is afrikaivá vált, mint nálunk európaivá. Közben szaporodott a felekezetek száma. Itt is, ott is vannak leágazások, úgyhogy már a nevükben sem lehet sokszor felismerni a hajdani misszionáriusok alapította egyházat. Van tehát zavarbaejtő azonosság és vannak „fekete" sajátosságok. Egyben azonban ez az ág közös: vállalja a missziói eredetet és tartja az időközben átalakult kapcsolatot. Mert az egyes országok függetlenné válásával természetesen sokkal lazább lett a kontaktus az afrikai egyházak és megfelelő missziói „anyaegyházaik" között, de egyáltalán nem szűnt meg. Valamennyi afrikai tudatosan vallja „felnőttnek" magát, függetlennek mindenfajta - a gyarmatosításra emlékeztető - gyámkodástól, legyen az állami vagy egyházi. A missziói társaságoknak is nyilvánvalóan más a hozzáállása, mint korábban volt. Lazultak a szálak, de megmaradt a kölcsönös segítség alapelve és gyakorlata. Ez ezer színben jelenik meg, a személyes kapcsolatoktól az anyagi támogatáson át a taníttatásig. Legjellemzőbben azonban abban a hatalmas munkában, amit az egyházak az oktatás és egészségügy területén mind a mai napig elvégeznek. Zimbabwe iskolarendszere és - bármilyen
