Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Múltunkból - Boleratzky Lóránd: Ötven éve szüntették meg a miskolci evangélikus jogakadémiát
akinek egyetemi magántanári képesítése van. Ilyen feltétel még az egyetemi tanári kinevezéseknél sem állt fenn - akkor. Ilyenformán a jogakadémia igen jó utánpótlást tudott biztosítani az egyetemek számára, hisz gyakorlatilag mindegyik tanár egyetemi katedrára került. Álljon itt néhány név: Moór Gyula, Surányi Unger Tivadar, Sztehló Zoltán, Schneller Károly, Szontagh Vilmos, Hacker Ervin, Pólay Elemér és Horváth Róbert. Bruckner Győző egyetemi tanári kinevezésére csak kora miatt nem kerülhetett sor. A Maiéter István lemondásával 1926-ban megürült közjogi-nemzetközi jogi tanszékre Zsedényi Bélát választották meg, aki 1944-ig volt a jogakadémia tanára, majd az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé választották, és 1955-ben a börtönben koncepciós per alapján mártírhalált halt. Komoly szerepet játszott a jogakadémiának újraindításánál. 1925-ben indult meg az első vidéki jogi szakfolyóirat: a Miskolci Jogászélet és ezzel párhuzamosan több kiadványsorozat (Szemináriumi Kiadványok, Tudományos Értekezések Tára, Jogászélet Könyvtára, Egyházjogi Szeminárium kiadványai). A kiadványok száma jóval meghaladta a százat. Ajogakadémia tanárai nemcsak a város kultúréletében, hanem az egyház életében is jelentős szerepet játszottak. Bruckner Győzőnek pedig a Tudományos Akadémia tagjává választása jelzi, hogy nagyra értékelték tudományos munkásságát. Messzemenő szociális rendszer épült ki a szegény sorsú joghallgatók anyagi terheinek könnyítésére. Nemcsak számos alapítvány, hanem tandíj-kedvezmények, menza, gyámintézeti segély és egyéb juttatások szolgálták ezeket a célkitűzéseket. Az 1940. évi XVIII. tc.-ben, a szegedi egyetemnek Kolozsvárott történő folytatásáról szóló törvénycikkben volt egy rejtett cikkely, amely a jogakadémiák két évfolyammal való működését rendelte el. Bár ennek a tc.-nek a végrehajtására nem került sor, mégis ezzel elkezdődött a jogakadémiák agóniája. Zsedényi Béla ideiglenes államfő ugyan elhárította a közvetlen veszélyt, sőt még azt is elérte, hogy a női hallgatók képzése biztosítva legyen, a kommunista diktatúrának az egyházi iskolák államosítására irányuló szándékát már kivédeni nem lehetett. 1948. június 30-ával az intézmény egyházi jellege megszűnt az 1948. XXXIII. törvény értelmében. Egyházunk ezzel elveszítette egyetlen ősi főiskoláját s az államivá vált jogakadémia is csak egy esztendeig vegetált, korábbi jogaitól megfosztva, hogy aztán 1949. augusztus 30-cal végleg bezárja kapuit. 5 Aligha fogadhatjuk el valónak az indokolásban foglaltakat, mely szerint „a jogakadémiák jelentőségüket vesztett, idejüket múlt intézmények" s ennek a kérdésnek „ésszerű rendezését kizárólag különállásuk akadályozta". 6 Az igazi indok az egyházak kulturális téren való visszaszorítása és a jogállamiság eszméjének a teljes felszámolása volt. Legalább is erre utal, hogy a három jogakadémia felszámolása és a debreceni jogi kar „szüneteltetése" a jogi képzettség teljes elsorvasztására irányult. Keserűen állapítja meg Bruckner Győző, hogy „kultármtézményeink sorából tehát eltűnt az az iskolatípus, amely nemzeti kultúránkban mélyre gyökerezett, egyházunk világi vezetői nagy részének egyházjogi tudást adott és mint felekezeti jogakadémia egyházunk önkormányzatának igazi pártfogója és az evangélikus egyházjognak hazánkban egyetlen tudományos műhelye volt". Egy kultúrintézmény megszüntetése mindig fájó. Amit őseink nagy egyház- és hazaszeretettel felépítettek, azt a méltatlan utódok meggondolatlanul lerombolták. Különösen az evangélikus egyházat érte a legnagyobb joghátrány, mert míg a rendszerváltozáskor a római katolikus és a református egyház számára megnyílt a lehetőség arra, hogy egyetem keretein belül új jogi kart létesítsenek, az evangélikus egyház ettől a lehetőségtől is elesett, minthogy Miskolcon 1981-ben állami egyetem létesült, s így aligha lehetne - az egyébként is túlzottnak látszó nagyszámú jogi kar mellett - újabb jogi kar létesítésére gondolni.
