Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Múltunkból - Benczúr László: Vállaltam
beteg megfordult az orvosi rendelőben." Jelentős a közreműködése MezŐberénybe kitelepített 700 fő' megsegítésénél is. Bak doktor a gyógyítást és a megelőzést tekintette legfontosabb feladatának. 1945 második felében már minden újszülöttet BCG-oltásban részesítettek. Agümőkór-halálozás az 1960. esztendőben megszűnt. Ratkó Anna egészségügyi minisztersége idején a szigorú tiltások miatt sok volt a titkos vetélés. Szülőotthont létesített. Amikor megszűnt a tiltás, akkor sem vállalta művi vetélések végzését. Még orvostanhallgató korában megtanulta Székely Ágostontól, az egyetem etika professzorától, a nagy festőművész fiától, hogy „mindig az egész embert kell gyógyítani". Ez számára azt is jelentette, hogy éppen az egyes ember érdekében a község szociális problémáival is foglalkoznia kell. „Diszkriminált osztályhelyzete" következtében ez nem ment könnyen, mert „az újjáépítés, a romok eltakarítása még egységessé tette a lakosságot, de a továbbiakban bizony szétváltak a sorsok, a történtek értékelése". 1950-ben, az első tanácsválasztás idején csodálkozás és meglepetés fogta el, amikor a plakátokon meglátta nevét a jelöltek között. Félretette a bántalmakat és vállalta. Nem opportunizmusból. Tudta, hogy más úton nem szolgálhatja a közjót. 1951-ben a tanács egészségügyi és népjóléti bizottságának elnöke lett. A tanácsülésekről csak akkor hiányzott, ha a szülőotthonba, vagy betegekhez kellett mennie. A község növekedése szükségessé tette a vízellátás ügyének rendezését. Az artézi kút vizét először a bölcsődéhez, majd a sporttelephez vezettette el. Az árok kiásását cigányok vállalták, „társadalmi munkával". Megígérte, hogy a létesítendő törpe-vízmű vizét hozzájuk is elvezetteti. 1955-ben megépült a törpe-vízmű. Magánjövedelme egy részének felajánlásával törte meg a kezdeti ellenállást. 1960-ban 1080 méter mélységű, 50°C fokú vizet szolgáltató kutat fúrtak. 1970-ben elkészült a víztorony és hozzá a 30 kilométer hosszúságú vízvezeték-hálózat. A tanyavilág felbomlása következtében 430-an költöztek be a községbe. Nagyrészt öregek. Létrehozta az öregek napközi otthonát. Naponta 30-an részesültek ebédben. Az elesetteket házigondozásban részesítette. 1960-83 között 2040 új lakás épült Mezőberényben. 1963-ban a koldulás megszüntetésére szegényalapot létesített. Bírálták, amikor a bölcsőde tervével állt elő, de az idő őt igazolta. 5 ággyal kezdték. Több bővítés után, 1979-ben a férőhelyek száma 95-re emelkedett. Könyvének utolsó fejezete részletesen foglalkozik a cigányok között végzett alapellátási munkával. A védőnő is, ő is rendszeresen látogatja őket. Türelemmel és szeretettel foglalkozik velük. Helyes táplálkozásra, tisztálkodásra tanít és nevel. Őszintén elmondja: „Eleinte tétova voltam, de a legnehezebbet, a bizalmatlanságot, sikerült legyőzetnem velük. Amíg nem épült fel a szülőotthon, a szülések kapcsán a gátvarrások, a vetélések befejezése a putrikban történt." „Aközség tisztasági fürdőjét épp úgy használhatták a cigányok, mint az egész lakosság." Magukévá tették a véradás ügyét. 1967-ben, 25 évi törlesztés kötelezettségével, 25 cigánycsalád jutott szoba, konyha, kamrás, angol WC-s lakáshoz. Bak Mihály községi orvos könyvét számtalan adat és epizód teszi érdekessé, értékessé. Befejezésül néhány idézet: „Két világháborút éltem át és az abban átéltek fogékonyabbá tettek a szenvedések megértése iránt." (137. o.) „Hazatérve nem húzódtam el az újtól, nem néztem hátra, magamra vettem a rámbízott betegek gondját, és túljutva a Rákosi korszak nehéz évein, orvosi munkám szilárd talajra talált." (85. o.) „Keserűségünk, fájdalmaink ellenére se okoltunk senkit, hanem elkezdtük a jövőt építeni." „Jó szívvel, sok szeretettel, ahol kellett segítséggel, igyekeztünk lelket verni a korábban sokszor megalázott, reménységüket vesztett, mindenükből kiforgatott emberekbe, akik zömmel kisbirtokos parasztok voltak." (113. o.)
