Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Keveházi László: Evangélikus lelkészek a magyar újságírás kezdetein

KEVEHÁZI LÁSZLÓ Evangélikus lelkészek a magyar újságírás kezdetein „A sajtó kifejlődésében meglehetősen nagy szerepet játszanak a vallási téren jelentkező reformmozgalmak, elsősorban az evangélikus pietizmus és a jozefinizmussal párhuzamosan jelentkező katolikus reformeszmék és törekvések" - írja Kókay György: „ANova Posoniensia és a pozsonyi újságírás kezdetei" című írásában. Amikor tehát a magyar sajtó történetének kezdeteit keressük a 18. században, akkor alapjában „a vallási téren jelentkező reformmozgalmakat" kell szemügyre vennünk. Az előbb idézett kezdőmondat ezen belül három ösztönző erőt jelöl meg: az evangélikus pietizmust, a „katolikus" janzenizmust, és a minden egyházban jelentkező, az előbbiekkel sokszor ötvöződő Jozefinizmust", a felvilágosodást. Történetileg pontosan kimutatható, hogy valóban ezek az áramlatok hatottak a magyar sajtó megszületésére. Az idézetből azonban - talán nem egészen önkényesen - most az „evangélikus" szót szeretném kiemelni. Igaz, hogy ha az említett folyamatokra gondolunk (pietizmus, janzenizmus), akkor az evangélikus és katolikus egyházra kell főként gondolnunk. De az is igaz, tagadhatatlan tény, hogy a magyar sajtó születésénél két evangélikus lelkészelődünk dolgozott: Bél Mátyás és Rát Mátyás. Olcsó tréfa volna „a két Mátyásról" szólni. Még az is erőltetettnek tűnhet, hogy mindkettőnek „közös évfordulójára" emlékezhetünk: 250 éve halt meg Bél Mátyás, és ugyancsak 250 éve született Rát Mátyás, ez az év 1749. Igazából az kötötte össze őket, hogy a magyarországi sajtó megindításában tevékenykedtek mindketten. Bél Mátyás sok más, nagy műve mellett, Rát Mátyás pedig lelkészi szolgálatában erre az ügyre téve életét. A halál és születés „közös évfordulóján" tehát valóban úgy emlékezhetünk, ahogy erről ma szinte mindenki megfeledkezett: evangélikus lelkészek a magyar újságírás kezdetein. Rögtön tegyük hozzá, hogy nemcsak két evangélikus lelkészről van szó. Szolgálatuk és szerepük természetesen kiemelkedő volt, de méltánytalanság lenne a többiekről elfeledkezni. Mert a dolgoknak utánajárva elmondhatjuk: egy egész evangélikus lelkészi és tanári kör lelkesedett és dolgozott velük. Nézzük tehát az evangélikus környezetből kiinduló hazai sajtó kezdeteit. Bél Mátyás életéről (1684-1749) itt most nem szólunk, utalok az Evangélikus Naptár idei számára. „A magyarországi pietista értelmiség kiemelkedő személye" írja róla a már említett írás. Kosáry Domokos pedig így jellemzi emlékezésében: „hungarus értelmiség". Érdemes ezeknél az értékeléseknél megállni, ezek fényében vizsgálni Bél Mátyás életét, szolgálatát, hátterét és környezetét is. Elsőként az evangélikus pietizmusról szóljunk néhány szót, de csak témánk vonatkozásában. Valószínűleg családi környezetben is találkozott a „kegyesség gyakorlatával". Arról olvasunk, hogy ha nem sikerült az osztrolukai templomba eljutni, otthon az édesapa tartott áhítatot és Transsciusból énekeltek. S Besztercebányán, Pozsonyban és élete más állomásain is találkozott a magyarországi pietizmussal. A döntő hatást azonban nyilván Halléban kapta, ahol az irányzat akkori vezetőjétől, August Hermann Francke-tó\ tanult. „Én nagyobb szerencsémnek tartom, hogy Francke urat hallgathatom, mintha az egész ország-világ kincsei enyémek volnának. .."- vallja hálásan. De Francke is szeretetébe fogadhatta, becsülhette, hiszen fia nevelését is rábízta egy ideig. Ami minket érdekel: itt érhették olyan hatások, amelyek az újságírás felé fordították. A hallei tantervben az újságolvasás is benne volt. Maga Francke, de méginkább mellette Christian Thomasius együtt vallották: az újság az