Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Kamp Salamon: Et resurrexit

E motívumok tervszerű és művészi alkalmazásának célja, hogy a bibliai szöveget közvetítse azon hallgató számára, akit a zenének meg kell „indítania". Olyan „hatossal kell lenniük, mint egy prédikátor igehirdetésének". Az igazi zenei újítást azonban az evangélista recitatívója alatt megjelenő, basso continuo

4 és a hangszerek közreműködése jelenti. A mű ideális megszólaltatásakor az evangélistát négy, viola dia gamba kísérje, ha erre nem nyílik lehetőség úgy alkalmazható orgonapozitív, lant vagy pandóra. „Az egyik viola gyakran játsszék díszes (appropiirte) futamokat, amint az a falsobordonéban szokásos s ami igen jó hatást tesz" figyelmeztet Schütz a históriához fűzött előszóban. A feltámadási történet további szereplőit (colloquenten), Die drei Weiber oder Marien (3 szoprán), Cleophas (tenor), Die Hohenpriester (tenor és 2 basszus), kivételével, kétszólamú részletek jelenítik meg, különböző hangfaj-kombinációkban. Jesus: alt és tenor Der Jüngling im Grabe: alt I. és alt II. Die zweene Männer im Grabe: tenor I. és tenor II. Cleophas und sein Geselle: tenor I. és tenor II. Maria Magdalena: szoprán I. és szoprán II. Schütz utasításai szerint a duók egyik szólama elhagyható vagy hangszerrel helyettesíthető. E tételek kompozíciós technikája a németalföldi polifon örökség a „stylus gravis" tudatos folytatása, mely egészen J. Obrecht (1450-1505) és J. Chr. Demantius (1567-1643), motettapassióiig vezethető vissza. A kivételes mesterségbeli tudással létrehozott, megindító szépségű részletek közül, hadd álljon itt két, különleges idézet.