Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Gyapay Gábor: Az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc Európában

jogi függetlenségét és itt törvényesítették II. József vallásügyi türelmi rendeletét is. A jogi rendezés azonban nem párosult az államszervezet modernizálásával, tehát a cél a jogi egyenjogúság reális megvalósítása lett. A magyar politikai életben a szatmári békéig a magyar arisztokrácia játszotta a döntő szerepet. A 18. században ezt a feladatot már a köznemesség legerősebb, legvagyonosabb és legműveltebb része vette át, az úgynevezett bene possessionati réteg. Jó példa erre Ocsai Balogh Péter (1748-1818), az evangélikus egyház főfelügyelője, és az 1790-es országgyűlésen a nemesi ellenzék egyik vezetőjeként nemcsak a vallásügyi harcoknak, hanem a nemzeti ellenállásnak is igen aktív szervezője volt. A 19. század első évtizedeiben e mellett a réteg mellett egyre nagyobb szerephez jutott a köznemesség politikailag aktív és művelt polgárosult része. Ez a társadalmi erő ismerte föl, hogy a nemzeti egyenjogúság biztosítása nem érhető el a polgári átalakulás nélkül. Nálunk ekkor a polgári átalakulásnak a legfontosabb mozzanata a jobbágyfelszabadítás lett. A reformkor lényegében az 1832-36-os országgyűlésen vetette fel a jobbágyfelszabadítás felé vezető út kérdéseit. A Habsburg-birodalom a 19. század első felében a napóleoni háborúk befejezése után, Metternich Kelemen herceg kül- és belpolitikai befolyása mellett, a Szent Szövetségnek aktív tagja volt. A fennálló társadalmi rend fenntartására törekedett. A német kérdésben először gazdasági téren indultak meg az egységtörekvések. A vámunió fokozatos kialakulása viszont egyre sürgetőbben vetette fel a politikai kérdést: Ausztria vagy Poroszország lesz-e az egységes állam vezetője. Ausztria óriási előnye volt az évszázados hagyományokkal rendelkező dinasztia, a kiépült állami bürokrácia, a hadsereg és a birodalomhoz ragaszkodó vezető arisztokrácia. Hátránya volt a sok nemzetiség, de ez a kérdés ekkor még nem éleződött ki. Poroszország élén ugyan sokkal fiatalabb dinasztia állt, de előnyt jelentett számára, hogy lakosságának nagyobb része volt német és itt is kitűnően szervezett hadsereg és államapparátus állt a hatalom rendelkezésére. Ajobbágyfelszabadítás már a napóleoni háborúk alatt megvalósult, meglehetősen konzervatív módszerekkel. Az 1848-as európai forradalmak a Szent Szövetség rendszerét alapvetően összekuszálták, mind politikai, mind gazdasági és társadalmi téren. A forradalom hírei végigsöpörtek Európában és a legváltozatosabb reakciókat váltották ki. Hazánkban a magyar politikai vezetők képzetében a forradalom menthetetlenül a véres parasztháború képét idézte föl. Apponyi kancellár szerint „a monarchia a legnagyobb veszedelemben forog" és a „rosszakaratú törekvésekkel szemben annál erősebb ellenállást kell kifejteni". Az arisztokrácia félelmét a köznemesség is osztotta, de alapvetően más volt az állásfoglalása. Kossuth Lajos híres március 13-i beszédében többek között így jellemezte a feladatokat: „Nem szabad szemet hunyva várni, míg hazánkat a bajok özöne elborítja, megelőzni a bajt, ez a hivatásunk, s akként vagyok meggyőződve, hogyha ezt elmulasztanónk, Isten, a világ s lelkiismeretünk előtt felelősekké válnánk mindazon szerencsétlenségekért, mely az elmulasztásból következend". Ugyanebben a beszédben foglalt állást a mellett is, hogy nemcsak a parasztháborút kell a gyors jobbágyfelszabadítással megelőzni, hanem lehetőség van a magyar polgári államszervezet megvalósítására is: „Nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak akkor nyerhetnek életet és valóságot, ha végrehajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány lesz megbízva... s ezért kollegiális kormányrendszerünknek a magyar felelős minisztériummá átalakítását minden reformjaink alapfeltételének és lényeges biztosítékának tekintjük." Kossuth programja bevált és a bécsi és pesti forradalmak hatására Bécs kijelölte a főrendi ellenzék vezérét, Batthyány Lajos grófot az első felelős minisztérium elnökévé. Ugyanezen a napon (március 17.) Széchenyi István így írt: „Én tele vagyok a legszebb reményekkel. Nem tudok kételkedni nemzetünk legszebb kifejlődésén... Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig