Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - Benczúr László: „...A sínek benne összecsengenek" - Péteri Annamária: „És övé marad mindörökre"

álmodhattak a szórványgondozó lelkészek.) Amikor elbúcsúzott Kecskeméttől, két vasárnapon, mindenütt rövid istentisztelet tartásával 14 szórványközpontot látogatott meg. Most nem számolhatunk be az alkalmak sokaságáról: az istentiszteletekről, a gyermekek összegyűjtéséről, a konfirmációi oktatásról, az ünnepi alkalmakról, a bibliaórákról, presbiteri ülésekről, helyben, vagy kirándulásokkal egybekötött konferenciákról, levelezésről, 195758 között gyülekezeti munkájával párhuzamosan végzett közegyházi tevékenységéről, amikor egy ideig ismét szerkeszti a Lelkipásztort és országos főtitkár. Annyit azonban meg kell említeni, hogy nemcsak az alkalmakat, az eseményeket írja le, hanem idézetek, vázlatok, egy-egy összejövetel, konferencia témáinak, előadás címeinek ismertetésével azt is megtudhatjuk, hogy tartalmilag miről volt szó és mi történt. Ezek közlésével olykor ma is használható ötleteket, vázlatokat közöl. Kiemelkedik közülük a Filemonhoz írt levélről, „Emberi kapcsolataink terhei" címszó alatt írt bibliatanulmánya. Meg kell említeni, hogy munkatársakat nyer meg és állít szolgálatba (például a családlátogatás, szórványgondozás területén). Figyelemre méltó az is, hogy az úgynevezett Rákosi-korszak idején is rendszeresen hív lelkészeket más gyülekezetből előadás, igehirdetés tartására. Ot év leforgása alatt több mint húszat. Csak néhányat említünk: Schul ek Tibor, Szabó József ny. püspök, Zászkaliczky Pál, Csepregi Béla, Scholz László és mások. Általában munkásságát, annak körülményeit, tartalmát és célját ismertette. Saját sorsának kérdéseivel főleg írása elején és végén foglalkozik. Itt említi azokat, akik fölkészülésében fontos szerepet játszottak: Turóczy Zoltánt, Schulek Tibort. Professzorai közül Podmaniczky Pált és Karner Károlyt. Mindig nagyon ügyel szabadságára és függetlenségére, nézetei önálló megfogalmazására, mégis kommunikatív és nyitott. Küzd a magánybahúzódás, az elszigetelődés ellen. Vallja, hogy ember és ember között Krisztus a tartós kapcsolat leghatékonyabb biztosítéka. A sínpárok bármily közel futnak egymás mellett, csak a végtelenben metszik egymást. Jézus által ez a végtelen jön közel hozzánk. Reményiket idézi: „Olykor vonat jár a síneken: / Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet, / S a sínek benne összecsengenek." Az „összecsengés" keresője és tanúja is volt egyben. Az „összecsengésnek" egy ilyen emlékét eleveníti fel 1956-ból könyve 85. oldalán. Durva támadás érte Dezséry László püspököt a szárszói nyári lelkészkonferencián. Nem válaszolt. Felállt és imádkozott. Veöreös Imre lejegyezte és közli az imádságot könyvében. A konferencia szünetében magához kérte őt és titkárát. Véleményüket, segítségüket kérte. Viszonyukat a régi barátság emléke és Dezséry László püspöki vonalvezetésével való egyet nem értés feszültsége jellemezte. „Azon az estén - írja - nehéz perceiben, a régi barátság áttörte a tőlem távoltartó magatartását. Ez a megnyilatkozása őszinte volt, szívéből jött." Tulajdonképpen Veöreös Imre szerkesztői példáját követem, amikor Kecskeméti naplóját az általa is idézett Reményi verssor címe alatt ismertetem. Nem regény. Nem könnyed lektűr. De nem is száraz tankönyv. Mégis tanulni lehet belőle. Például azt is, hogy: mindig igyekezzünk - akár előadást tartunk, de akkor is amikor csupán felszólalunk - hiteles, megbízható információval szolgálni, és legyen személyhez szóló, aktuális és konkrét mondanivalónk. Könyve szerkesztésének kezdetén levél útján is biztatást kapott munkájához: „Találjon örömöt a múltat rögzítő papírlapokban, ezek lelkes fiatal éveket, sok kedves arcot idéznek fel." Könyvének fedőlapján „a lelkes fiatal évek", az egykori gyenesdiási konferenciák és a kecskeméti évek Veöreös Imréjének komoly és figyelmes szemű arcképével találkozunk. Néhány hónap múlva betölti 85. évét. Fizikuma azóta bizony megroppant. Tekintete, fiatalos elszántsága, odaadó szorgalma változatlan. Múltat rögzítő papírlapjainak újra kézbevételével, azok elrendezésével és közlésével fontos szolgálatot végzett és olvasóinak is örömöt szerzett. Könyve kiadásának költségeit a kecskeméti gyülekezet vállalta. Benczúr László