Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - D. Zámbó Enikő: Meghasonlott kereszténység

„egy nehéz korszak disputálásai" kifejezést ajánlotta, - majd a reformáció kezdeti győzelmének és a protestáns gondolatok elterjedésének okairól beszélve kiemelte a reformáció fontos részigazságait és jogos követelményeit; az új hit papjainak szellemi felkészültségét, amely lehetővé tette a földesurak - és jobbágyaik - protestáns hitre térítését. Az előadó később - Révész Imre kultúrtörténeti kutatásait idézve - a 15-17. századi reformáció irányairól és a környező országok helyzetéről adott összefoglaló áttekintést. A katolikus egyház küzdelme és magára találása - mondotta az előadó - jótékony hatással volt a magyar szellemi élet felpezsdülésére. A hitviták tüzében és azok hatására a cselekedetek, a predestináció, az Úrvacsora, a világi hatalom és a papság kérdésében egyre-másra kitűnő iskolák alakultak, először a protestánsok, később a katolikusok jóvoltából. Ezek a keresztény iskolák fontos központjai lettek az ország szellemi életének. Az 1560-as évektől, a könyvnyomtatás elterjedésével, a vitaanyagok (melyek a protestánsok és katolikusok vitáiból születtek) nagyban segítették a magyar nemzettudat kialakulását. E korszak vitairodalmának legnagyobb katolikus képviselője Pázmány Péter, de Pázmány „megszólaltatója" Magyari István evangélikus prédikátor volt. Keueházi László előadásával példát adott a vallási türelemről s a fájó pontok megközelítésének tapintatos módjáról. Felkészültsége, tudása, emberi hitelessége meggyőző volt, ezt bátran leírhatom. Befejező szavaiban - a felekezetek közötti különbségeket nem eltakarva-elhallgatva - a történelmi és hitbéli Jézussal való közösséget hangsúlyozta, majd egy jó tanáccsal fejezte be gondolatait: „menjünk át néha a másik lövészárokba is", hiszen közös a célunk: nemzetünk küldetéstudatának elmélyítése és erősítése. Fazekas István bécsi levéltári delegátus a katolikus megújulás nehéz időszakával és nyugat-magyarországi helyzetével foglalkozott előadásában. A fiatal kutató véleménye szerint a 16-17. században központi hatalom nélkül maradt országban nem ellenreformáció és katolikus restauráció folyt, hanem katolikus vallási megújulás. A megújulás előzményeit ismertetve kiemelte Tolnai Máté - a pannonhalmi bencés rend megújítója - érdemét, aki átfogó reformokban gondolkodott a válságba került ország és katolikus egyház megmentéséért. A megújulás fontos eszközeinek tartotta a zsinatok tartását, vizitációk elrendelését, a papképzés megoldását, szemináriumok tartását és egyházi iskolák alapítását. Telegdi Miklós és Doroszvai András magányos harcát említve, az előadó elmondta, hogy a kibontakozás évei után, az 1570-es évektől, horvát katolikus papok térítették viszsza katolikus hitre a déli és nyugat-magyarországi főurakat, - így a falvak lakóit is. Az 1579-ben, Szombathelyen összehívott Zsinaton ugyan már kihirdették a Tridenti Zsinat határozatait, de az evangélikus többségű országrészben hatástalan maradt, s csak az 1610-es években, újabb Zsinat összehívása után lendül fel a katolikus élet. Nagy jelentőséggel bírt az 1615-ben Nagyszombatban megnyílt Jezsuita Gimnázium, ahonnan nagyműveltségű katolikus gondolkodók sora került ki. 1635-ben pedig megkezdte működését a Pázmány Péter alapította katolikus Egyetem is,-így lassan katolicizálódott a magyar arisztokrácia nagy része. Pázmány Péter esztergomi érsek nagy érdemei közé tartozik, hogy nem élezte, hanem tompította a katolikus-protestáns ellentéteket. A katolikus egyház megújítói közül kiemelte az előadó Széchenyi György, Draskovits György és az Eszterházy család érdemeit, akik szemináriumok, kollégiumok létrehozásával és az anyagi támogatásukkal járultak hozzá az egyház megerősödéséhez. Ez időben erősödtek a helyi egyházközösségek is. A káptalanok elterjedésével a középpapságjogszolgáltató tevékenységet is folytatott. Az előadó az ellenreformáció erőszakos megnyilvánulásait sem hallgatta el, majd a jezsuiták és ferencesek áldásos működéséről, színvonalas oktatási módszereiről tett említést, melynek köszönhetően protestáns diákok is kikerültek ezen intézményekből, - a magyar szellemi élet kiválóságainak sorát gyarapítva, eme intézmények hírnevét öregbítve. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a tanulmányi nap előadói lelkiismeretesen és alaposan felkészültek választott témáikból, és felekezeti identitásuk megtagadása nélkül kötelezték el magukat az ökumenizmus ügyének. Dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, c. teológiai tanár előadás utáni tartalmas felszólalásában meggyőző bizonyítékát adta saját ökumenikus munkálkodásának, hiszen a Református Hittudományi Egyetemen (KGE) éppen a II. Vatikáni Zsinat utáni Rómáról tart előadásokat, s az istentiszteleti liturgiájában szívesen használja fel ajtatolikus Pázmány Péter prédikációit is. Őszinte örömét fejezte ki a gyümölcsöző együttgondolkodás létrejöttéért, hangsúlyozva a „tanulási folyamat" folytatásának fontosságát. A mindannyiunkat gazdagító előadások és hozzászólások megerősítették azt a reményt, hogy a keresztény felekezetek közötti nézet-