Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - D. Zámbó Enikő: Meghasonlott kereszténység

jában, és Gandhi a hinduizmus legjobb összefoglalásának a Hegyi Beszédet vallja. Jánosy pedig a Gandhi-hirdette erőszak nélküli életet, Jézus isteni munkáját és önfeláldozását tartja eszményének, s meggyőződése, hogy a jézusi tanok teljesítése mentheti meg az emberiséget a pusztulástól. Kerényi és Jung tanítványaként a görögség ihletében és az álmok költójeként indult, a háború megrázó élménye tárta elé az emberi nyomorúságot, s mindez meghatározta verseit és gondolkodását. Ettől nem tágított, se siker, sem pénz nem csábította, mindig a szegények és megszomorítottak pártján állt, mint kedves írója Dosztojevszkij, vagy Jeszenyin, akit oly nagy szeretettel fordított. Ahogy Platónt, vagy Milton Elveszett paradicsomát, amely kolosszális méretében önmagában is bravúros teljesítmény. Szophoklész, Cesar Franck, Illés Árpád, Mednyánszky vagy Csanádi Imre egyaránt megjelenik ebben a költészetben, ahogy a kötéltáncos tragikus bukása, akár a kukában keresgélő nyomorult öreg, a budai dombok, vagy Berzsenyi. Attól sem fél, hogy napi aktualitásokat emeljen versbe, mert a verssel morálisan hatni akar, ez ugyanis széles műveltségével együtt sem elefántcsonttorony-költészet. Minden fogékony olvasó számára hozzáférhető, élvezhető és elgondolkodtató. A maga különös lebegésével, vissza-visszatérő fordulataival, szent ferenci ártatlanságával. És akkor még nem beszéltünk bibliakritikai tanulmányairól, arról az alapos elemzésről, amelyben a görög-latin kultúra magyarországi hatását mutatja ki, álom magyarázó verselemzéseiről, kortársai előtt tisztelgő eszszéiről. Mindez pedig szervesen egymásba ömlik, egyetlen széles látókör, nagyműveltségű szellem folyamatos teremtő erejéről tanúskodva. Vezércsillagára függesztve tekintetét, az Igazság megismerését, és a Jó szolgálatát tűzte ki céljául, amelynek eszköze az a művészet, az a gondolkodás, amely a jézusi eszme megvalósítása az Emberért. Albert Zsuzsa A meghasonlott kereszténység „A reformáció és a katolikus megújulás időszaka Magyarországon" címmel január 22-én a szombathelyi Katolikus Továbbképző Intézet tanulmányi napot tartott. Boda Mária, a KTI programfelelőse bevezetőjében elmondotta, hogy az 1996 óta évenként megrendezett tanulmányi nap az ökumenikus egyháztörténelem- szemlélet kialakulását kívánja elősegíteni, otthont adva a véleménykülönbségek és nézetazonosságok őszinte megnyilvánulásainak. Hardi Titusz atya, pannonhalmi középiskolai tanár vitaindító gondolataiban a II. Vatikáni Zsinat eredményének tekintette nemcsak a keresztények egységéért szervezett imatalálkozókat, hanem az ehhez hasonló, nagyon fontos konferenciák megrendezését is. Dr. Őze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének adjunktusa nemzeti imádságunkról, a Himnuszról mint a bűn-büntetés toposzáról nemzeti történetszemléletünk sajátosságáról - beszélt, ismertetve néhány nemzet Himnuszának pozitív, bizakodó jellegét. A magyaréhoz hasonló önváddal csak a bolíviai Himnuszban találkozhatunk, melynek zeneszerzője szintén magyar ember volt, - mondta az előadó. Dr, Oze Sándor előadásának második felében a 15-17. századból ránk maradt - többségében protestáns - prédikációs kötetek bemutatásával megismerkedhettünk Bornemiszsza Péter, Melius Juhász Péter, Teleki Kulcsár György, Bejte István, Decsi Gábor és a katolikus Telegdi Miklós nagyhatású prédikációival. A prédikációk, szinte kivétel nélkül, a tatár és török pusztítás ellenére széthúzó magyarság bűneiről és Isten várható büntetéséről szólnak, - melyet azóta minden generáció sajátságos gondolataival, életszemléletével újra és újra kifejez hazánkban. A toposzok mindannyiunk kimeríthetetlen kincsesbányái. Az evangélikus Bornemiszsza Péter kinyomtatta a prédikációs anyagokat, majd terítette vele az országot, így segítve a vasárnapi adott igehelyekhez, szentírási részekhez kapcsolódó prédikációkkal a papságot, s a hívőket. A bűnöktől való megszabadulásban és Isten irgalmasságában reménykedve. Keveházi László ny. lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem előadója a „meghasonlott kereszténység" fogalom helyett az