Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Halál és örök élet - Balicza Iván: Hiszem a test feltámadását

sziak is megfogalmaztak, hogy „hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?" A testi feltámadás számunkra elképzelhetetlen és értelmezhetetlen, megmagyarázhatatlan és bizonyíthatatlan esemény, amelynek nincs analógiája. Ám ilyen összefüggésben maga a világegyetem és személyes létezésünk is értelmezhetetlen, mert analógia nélküli. A világegyetem és önmagunk létezését mégis elfogadjuk, mert megszoktuk, tapasztaljuk és természetesnek vesszük, nem szükséges, hogy előzetes analógiája legyen. Az analógia nélküliség tehát nem zárja ki egy jövőben megjelenő' valóság, esetünkben tehát a test feltámadásának lehetőségét. A test feltámadásának hite egyébként sem analógia nélkül való, hanem Krisztus feltámadásának hasonlóságán alapszik. Az analógia pedig végső soron a teremtésig nyúlik vissza, mert nem az ember lehetőségéről, hanem a teremtő Isten újjáteremtő, halottakat feltámasztó lehetőségéről van szó, ezért helyesebb is nem feltámadásról, hanem feltámasztásról beszélni. Isten mindenhatósága az alapja tehát annak, hogy „hisszük testünknek feltámadását... mégpedig úgy, hogy azok, akik már előbb elhaltak, visszanyerik testüket, akár férgek rágták szét, akár a földben porladt el, akár hamuvá égett, akár valamely más módon szóródott szerte. Mivel pedig Istennek minden elem, bármely szempillantásban föltétlen rendelkezésére áll, őt semmi nehézség sem akadályozza abban, hogy a földnek, víznek, tűznek megparancsolja, adják vissza azt, amit látszólag megemésztettek." - írja Kálvin az Institúcióban. A feltámadás testének mineműségével kapcsolatos kérdésre Pál az 1. Korinthoszi levél 15. fejezetében hasonlattal válaszol. Tudja, hogy nem fejtheti meg a csodát, nem a feltámadás lehetőségéről, hanem a feltámadás valóságáról beszél. Egy természeti folyamaton mutatja be a láthatatlant, a természetfelettit. A központi gondolat, amelyben összefoglalhatjuk Pál mondanivalóját az, hogy a feltámadásban új, más test lesz, más formát öltünk. Az elrothadó, ám mégis új életet szülő gabonamag hasonlata involválja, hogy megmarad a folytonosság a régi és az új között - ez a válasz azoknak, akik azért tagadják a testben való feltámadást, mert nem tudják elképzelni, hogy a mulandó test elpusztulása után mi marad az emberben, ami új életre kelhetne, hogy a személyiség folytonossága megmaradjon. Ebben a képben a feltámadás antropológiai oldaláról van szó. Akép nem ismeretlen az Újszövetségben, hiszen Jézus is használta a földbe esett gabonamag példázatában. Pál, ha nem is ugyanabban az értelemben használja, de ugyanabból az okból, tudniillik, hogy a gabonamagban élet van, közelebbről meg nem határozható, morfológiailag meg nem fogható sajátosság, amelynek legtitokzatosabb tulajdonsága az, hogy realizálódik. Az élet azonban nem önálló valóság, hanem az életet adó Isten teremtése. Összefoglalva a pali hasonlatot a test feltámadásáról azt lehet megállapítani, hogy: 1. A feltámadás teste nem azonos a földi élet testével. Nem ebben a jelenlegi, „romlandó" testünkben támadunk fel. 2. A földi és a feltámadás utáni élet között ugyanakkor folytonosság van, a feltámadás teste valamilyen módon kapcsolatban marad a földi testünkkel. Ez a kapcsolat nem fizikai, hanem funkcionális, egzisztenciális, vagy ha nem idegenkedünk a szótól, akkor metafizikai. A lényege az, hogy a két fajta létezés identikus. Természetesen a hasonlatok egyrészt nem adnak teljes választ, másrészt félreérthetőek. Úgy nem lehet teljes a páli hasonlat sem, amikor egy természeti folyamaton akarja bemutatni a természetfelettit, láttatni a láthatatlant. A halállal nagyobb törés következik be az életfolyamatban, mint a gabonamag bomlásával. Van azonban még egy érv a test feltámadásának valóságára, ez pedig Jézus Krisztus testben történt feltámadása. Ezt az evangélium hangsúlyosan adja tudtunkra. Az üres sír, Jézus megjelenései, a sebek helye, a tanítványok előtt étkező Jézus, a