Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Halál és örök élet - Nagy László: Kiscsikósirató

eltűnt, aztán felszínre jött. Az örvény közepén keringett, de az ár elkapta és sodorni kezdte. Apa és fia hosszan néztek utána. Yusuf hátrafordult: - Talán nem akad meg sehol. Talán eljut a tengerbe - töprengett. - Ott a halak csontig fölfalják, de abban a nagy tengerben mégiscsak megnyugszik. .. A járomtól mindenesetre megszabadult. A mocsáron át a zöldellő' tamariszkuszok felé igyekeztek. Törökből fordította: Mányoki János NAGY LÁSZLÓ Kiscsikó-sirató Fehér volt az anyád, te meg fekete, anyádat elásták, de te nem tudtad, lefeküdtem melléd, simogattalak, sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó, puha volt a füled, mint a kisnyúlé, nyakadon a csengő piros szalagon, de te nem csengettél, bársony-kiscsikó, szívedet hallgattam, alig dobogott, tartottam orrodhoz gyenge tollpihét, tollpihén a lelked alig remegett, sirattalak téged, bársony-kiscsikó, nem kellett már neked a dudlis üveg, inkább földhöz verted halántékodat, tejfoggal haraptad piros nyelvedet, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó, bőrödet lehúzták, szárítják napon, sírodat megásták a meggyfák alá, gyönge a te csontod, mint a babáké, a hajnali harmat széjjel őröli, bőrödből csinálnak fekete sipkát, drága bőrtarisznyát borosüvegnek, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó, a gyenge lucernát nyulak csipkedik, ott ficánkolsz te a csillagok között, onnan megrugdosod az én szivemet, minden reményünket befödi a hó, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.