Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Kitekintés a nagyvilágra - Szebik Imre: Az Atlanti-óceán másik partján

KITEKINTÉS A NAGYVILÁGRA Az Atlanti-óceán másik partján Interjú Szebik Imre püspökkel Szerkesztő: Püspök Úr, az elmúlt májusban Amerikában járt. A Szentföldön és Európában sok helyen megfordult egyházi vezető' számára nyilván újfajta élményeket jelentett Észak-Amerika, ez a hatalmas félkontinens (USA, Kanada) méreteivel, lakosságával, élettempójával stb. Európai emberként mik voltak az elsó' más vonások? Szebik Imre: Megrendülten léptem Amerika földjére. Érzéseim tarka kavalkádjában ott vibrált a több millió magyar - köztük nagybátyám és apai nagyapám testvérének családja - akik e században hagyták el az óhazát, Magyarországot, és soha többé nem térhettek haza szülőföldjükre. A hét és fél órás repülőidő érzékeltette velem a távolságot, amely hazánk és az amerikai kontinens között mutatkozik. Az első élmény a monumentalitás. Minden nagy méretekben jelentkezik. Nem csak a közel száz emeletes felhőkarcolók sokasága, vagy a hidak több kilométer széles folyamokat átívelő nagysága, és a távolságok itthon elképzelhetetlen méretei, de a terek és parkok méretei is. Rögtön feltűnt Montrealban a lakosság sokszínűsége és soknyelvűsége. Afiamék lakásának közelében levő római katolikus templomban tizennégy nyelven tartanak istentiszteletet, egyházi óvodájukba 26 néphez tartozó gyermekek járnak. Szerkesztő: Magyar emberként mit jelentett a találkozás a „kinti" magyarokkal? Szebik Imre: Mindenekelőtt öröm volt régi ismerősöket megölelni, újakkal megismerkedni. Jó volt átélni, mennyire szívesen fogadják az óhazából érkezőt. Három városban, Montrealban, Torontóban és Clevlandban találkoztam ott élő magyarokkal. Montrealból a francia többség elszakadást inspiráló törekvései miatt egyre nagyobb méretű elvándorlás érzékelhető, elsősorban Torontóba. A magyarok száma is csökken, de még mindig mintegy 12 ezerre tehető. Igét hirdettem a magyar presbiteriánus gyülekezetben, áhítatot tartottam a 180 magyarnak meleg hajlékot biztosító szociális otthonban. Találkoztam a művészeti élet képviselőivel. A zenei életben is sokan vannak magyarok. Clevlandban az úgynevezett nyugati templom gyülekezetében prédikáltam pünkösd vasárnapján. Feledhetetlen marad számomra a velük való találkozás. Közel hetvenen voltunk együtt az istentiszteleten. Szinte mindenki együtt ünnepelte az úrvacsorát is velünk. Sok ismerős arc. Három fázisban érkeztek a nehéziparáról ismert legnagyobb „magyar városba". Közvetlenül a II. világháború után, elsősorban értelmiségiek, hivatalnokok, aztán 1956-ot követően, majd a fiatalabbak a „hajszál-