Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Ferenczy László: Urai Erika kiállításáról

Tbbb munkája jelent meg a magyar néprajz köréből is. Ezek közül talán a „Jeles napok és népszokások" című képsorozatát kell kiemelni, melyben a 12 hónap ünnepeit dolgozta fel, továbbá a Kresz Mária által gyűjtött „Mondókák"-hoz tartozó képeket, amelyek Kodály Zoltán egy-egy témájához csatlakoznak. Boglár Lajos neves Amerika-kutatóval közösen készült munkája a „Hogyan esznek?" címet viselhetné, ha kiadó akadna rá. Ennek rajzain olyan ritkaságok is szerepelnek, mint például az indiai levesfőzés, a manióka méregtelenítése, vagy a lappföldi halfüstölés. Különféle képsorozatai általában magyar nyelvű könyvekben jelentek meg, de többnek 6-7 idegennyelvű kiadása is volt. A népmesék világa mindig érdekelte, s így készített illusztrációkat a Biernatzky Szilárd által gyűjtött, mintegy 800 oldalas afrikai mesékhez, melyek még nem jelentek meg. Mikor a Föld legkülönbözőbb tájait-népeit bemutató sorozatainak a lapjait nézegetjük, egy-egy álomszerű világ bontakozik ki előttünk. A néző számára azonban felmerülhet a kérdés, hogy miként tudta a művész illusztrálni ilyen távoli országok, népek életét és szokásait. A magyarázat az, hogy Urai Erika mindig a legnagyobb körültekintéssel és lelkiismeretességgel kezdett a témák feldolgozásához. Több keleti, vagyis ázsiai vonatkozású képének előkészítése során volt alkalmam találkozni Vele, és jól emlékszem arra, hogy mindegyikhez széleskörű szakiroldalmat és művészeti kiadványokat tanulmányozott át. Ezért hitelesek mindig képei a legapróbb részletekig. Nem az egzotikumot kereste, hanem reális, de egyben egyéni művészi megoldású képeket tervezett. Rendkívül széleskörű, művészeti és kultúrtörténeti műveltsége megóvta őt a több grafikus esetében fellelhető tévedésektől. A nagy távlatokat átfogó képsorozatai mellett szerepelnek itt portréi is: így pl. Kós Károlyról, az esőerdő-kutató dr. Balogh János akadémikus professzorról, Németh Lászlóról és rokonairól. Az „Antik-kultúra" címet viselő, megkapó képét — a nőalak testéből kinyúló ágakkal - a saját örömére festette. Ez a kép engem egy modern japán textilfestő művész hasonló ihletésű képére emlékeztet, amelyben a Kelet egyik fő vallásának, a buddhizmusnak az Ázsiát átfogó szerepét érzékeltette a művész egy csodálatos fa ágain levő emberekkel. Rendszeresen készített képeket különböző grafikai és gyermekkönyv biennálékra is, így a brnói, barcelonai, bolognai, pozsonyi biennálékra. Rendszeresen szerepeltek képei a frankfurti könyvvásáron is. Kutatási területem a keleti művészet, és így meg kell említenem itt néhány ázsiai irodalmi műfordításhoz csatlakozó munkáját is, így például a monumentális indiai eposz, a Mahabharata illusztrációit, Kálidasza „Felhőhírnök"-ét, és a „Párnakönyv"-et..Készített illusztrációkat szibériai mondákhoz és indonéziai mesékhez is. Alakjai fiziognómiailag is hitelesek. Indiai nőalakjainál például nem ormótlan hústornyokat találunk, mint néhány más műfordítás illusztrációin, hanem természetes arányokat és jellemző kifejezéseket. Külön kell szólni a címlaptervező és művészi betűíró, vagyis kalligráfus erényeiről és munkájáról. Negyven év alatt több mint 1200 könyv és más kiadvány címlapját és kötésmintáját tervezte. Ez valami elképesztő szám, amelyben lexikonok, drámairodalom, Shakespeare, Goethe, Weöres Sándor kötetei, és keleti műfordítások is szerepelnek, s mind rendkívül igényes munkák. „Alegszebb könyv" díját kapta a Klaniczay Tibor „Francia Irodalom" című kötetért. Díjat nyert könyvei között meg kell említeni a „Japán iparművészet" című könyvemet is, amelyet szintén ő tervezett és amelyet a Kiadói Főigazgatóság nívódíjjal jutalmazott. A művészi betűírással és tervezéssel szintén igen korán kezdett foglalkozni. Nem elégedett meg azonban a nyomdászatban használt írástípusokkal és betűkkel, hanem többféle egyéni betűtípust is kidolgozott bizonyos könyvekhez, és így lett hazánkban az egyik legkiválóbb betűtervező művész. Minden generáció késznek, természetesnek veszi a saját kora által adott formákat és lehetőségeket. Úgy vagyunk mi is a nyomtatott és írott betűkkel, amelyek azonban mégiscsak többévszázados európai fejlődés eredményei. Amikor Urai Erika betűit látjuk, akkor ébredünk rá, hogy a történelmi hagyomány mellett mennyi egyéni intuíció és megoldás tárul a szemünk elé. A szép könyv, művészi tervezésével, grafikáival és betűivel mindig az öröm forrása marad számunkra még az internet korszakában is, mert sokkal közelebbi, a személyhez kapcsolódó élményt nyújt számunkra. Kézbe vehetjük, belelapozhatunk, emlékeink, asszociációink tapadnak hozzá, s így közelebb kerül érzelmeinkhez és a művészet világához. Amikor Urai Erika művészi alkotásainak szépségét sommáznunk kell, akkor a finom vonalkultúra mellett sajátos színeit kell talán leginkább kiemelnünk: ezek nemcsak különleges árnyalatúak és tiszták, hanem köze-