Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció népe ma - Frenkl Róbert: Testetek a Szent Lélek temploma?

Erről szól a mentálhigiénés mozgalom, aminek kiindulópontja századunkban az a felismerés volt, hogy a testi egészség és az anyagi jólét még nem nyújt boldogságot. Egészségi gondjaink elemzése elvezet oda, hogy csak akkor következhet be gyökeres változás, ha tudunk tenni a testi egészségéért, anyagi jólétért, de tisztában vagyunk azzal, hogy ezen erőfeszítések csak akkor érik el igazi céljukat és lesz valóban populációs hatásuk, ha a lelki egészség, az egészségkultúra fejlesztésére egyidejűleg mozgósítjuk lehetőségeinket. Nem járható út, hogy előbb emeljük az életszínvonalat, küzdjünk a szomatikus egészségkárosodások ellen, és azután törődjünk majd a mentálhigiénével. Ez a szemlélet, az értéktorzulás vezetett a csődhöz. A fertőző betegségek leküzdése elsősorban közegészségügyi, hatósági, másrészt orvosi, szakmai feladat volt. Szerény szerep - főleg passzív engedelmesség - jutott az emberi magatartásnak. A primer prevenció aktív szerepvállalást, egészséges életmódot kíván, olyan lelki kultúrát, amely tartást ad és nem szolgáltat ki krízishelyzetekben szenvedélybetegségeknek, devianciáknak. Úgy vélem, a lelkészi kar, de a nem lelkész egyházi, gyülekezeti munkások sem térhetnek ki az elől a kihívás elől, amit vázolt egészségügyi helyzetünk a társadalom minden értékes eleme számára jelent. A halálozási adatok igen szerény javulása az elmúlt négy évben arra utal, hogy azok a prevenciós programok, amelyekkel felvettük a harcot a nem fertőző epidémiákkal jók, de nem elégségesek. Új frontokat szükséges nyitni, és itt vár a szó legteljesebb értelmében missziói szerep az egyházakra. Bizonyos, hogy ennek a régi, mára megfakult értékeknek elsősorban a családi élet értékeinek a megújulását is jelentenie kell. De a házasságok és születések számának drámaian csökkenő trendje arra figyelmeztet, hogy itt is többről van szó. Olyan értékrendről, új értékekről, vagy ősi értékek mai megjelenési formáiról, amelyek hitelesek, kapaszkodót jelentenek a mai nemzedékek számára. Elsősorban a kultúra, a magas kultúráról a testkultúrán keresztül a mindennapi kultúráig értékeire gondolok, amelyekben tartalmat, kifejezési módot nyerhetnek azok az erkölcsi értékek, amelyek megdöbbentően kiürültek napjainkban. Idetartozik az eddig nem említett szexuális kultúra is, amely deficitjeivel súlyos rizikó tényező - immár az AIDS fenyegetéssel súlyosbítva - a másik oldalon az egészséges életmódban jelentős stabilizáló tényező lehet (1 Thes 4,7-8). Egyben kitörési pont a válságjeleket mutató házasság-gyermek intézményrendszer megújulásában. Mindez az egyházi szolgálat legjobb értelemben vett társadalmasítását igényli. Egyszerűen azt, hogy az egyház szóljon az egészségről, de úgy, hogy az elérje a társadalmat és segítsen a megoldásban. Örvendetes, hogy számos lelkész vesz részt posztgraduális mentálhigiénés képzésben, többek között érezve ennek szükségességét a lelkigondozói munkában. Az egyház szolgálatát a történelemben mindig jellemezte, talán hitelesítette is a művelődésben, a kultúrában és az egészségvédelemben játszott szerep. Ma is erről van szó, korunknak megfelelően.