Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció népe ma - Fabiny Tibor: A vajtai teológia „mint a lutheránus teológia korrektívuma"
A vita közben tovább folyik az egyházi közvélemény fórumain, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy harminc év óta első ízben történt meg, hogy egy ilyen belső egyházi és teológiai téma átlépte a szakmai érdeklődők körét és nagy figyelmet váltott ki még a világi tömegtájékoztatási eszközökben is. Mindkét fél részéről felbukkant az az alapvető kérdés, vajon ki is képviseli igazán az egyes egyházakat. Katolikus részről megkérdezhetjük, hogy a Keresztény Egység Tanácsa, Cassidy bíboros vagy a Hittani kongregáció, Willebrandt bíboros véleménye a mérvadó, és ez hogyan viszonyul a Nyilatkozatot megszövegező katolikus teológusok és egyházi képviselők állásfoglalásához? Evangélikus részről pedig megkérdezhetjük, hogyan képviselheti a Lutheránus Világszövetség tanácsa az evangélikus véleményt, amikor nem mindegyik evangélikus egyház tagja a világszövetségnek, néhány tagegyház pedig nemet mondott a Nyilatkozatra. A német egyházi területről fontos megjegyezni, hogy az úgynevezett uniált, egyesült egyházakban levő evangélikusok az egyházszervezeti megkötések miatt nem is vehettek részt a véleményalkotásban, és sok reformációhoz kapcsolódó egyház és teológus kirekesztettnek érezte magát. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága 1998. november 13-14-én Genfben tárgyalja meg a fejleményeket és addig sor kerülhet a vatikáni illetékesekkel történő megbeszélésre is. Az a reménysége mindkét egyház ökumenikus elkötelezettségű, vezetőinek, hogy a sokszor előbukkanó, a közeledés folyamatát meg nem értésből vagy egyházpolitikából ellenző lépések ellenére is a Közös Nyilatkozat alapján kerülhet sor majd a megigazulás kérdésében a XVI. század kiátkozásainak kölcsönös visszavonására, és ezzel jelentós lépést tehetünk a megértés útján. Nincs szó arról, hogy az összes kérdésben egyetértenénk, még a megigazulás értelmezése dolgában is maradnak megvitatandó problémák. Kerek négyszáz év külön teológiai fejlődése nem hidalható át egyetlen nyilatkozattal. Jézusnak János evangéliumában elmondott szava szerint azonban az egység keresése kötelező tanítványi feladat. A következő évezred távlatai is azt mutatják, hogy a Krisztus-hívők csak együtt és egymásért élve tölthetik be Istentől rendelt hivatásukat. IFJ. FABINY TIBOR A vajtai teológia „mint a lutheránus teológia korrektívuma" Vájta Vilmos 80 éves Vájta Vilmos Amíg időnk van. Válogatott írások (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadása a Hermeneutikai Kutatóközpont közreműködésével, Basel/Budapest, 1998, 281 1.) című könyvének sajtóbemutatóján a Credo felelős szerkesztőjétől azt a megtisztelő, de meglepő felkérést kaptam, hogy írjak recenziót a könyvről a folyóirat olvasóinak. A felkérés azért volt meglepő, mert a Svédországban élő, s idén 80. születésnapját ünneplő magyar evangélikus teológus könyvét én szerkesztettem, a szövegeket gondoztam, s ráadásul az életművet bemutató előszót is én írtam. Az előszóban pedig elmondtam, amit Vájta írásainak olvasásához el kellett mondanom,
