Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció kulturális értékei - Boleraczky Lóránd: Korunk egyháztörténetéhez - Vladár Gábor emlékezete
vonása. Ez szinte természetes is volt... Kellemesen csalódtunk. Más volt a karácsonyunk, mint az eddigiek, de az, amiben más volt, benső értékben emelte az ünneplésünket. Alamellás, csillagszórós külső csillogás elmaradt, de annál ragyogóbb volt a betlehemi jászol fénye. Ünneplésünknek mintegy ouvertürje volt Tessényi Kornél látogatása. Harmadmagával jött át az ünnepet megelőző héten Fancsalból, megható házi istentiszteletet tartott szegényes kamrácskánkban s úrvacsorát osztott. Eletem egyik legszebb élménye volt ez az istentisztelet; életem végéig hálásan gondolok érte Tessényire és társaira." (1951. dec. 27.) „Ilyenkor, amikor életterünk a szó szoros értelmében a küszöbön belüli 4x4 méterre zsugorodik össze, fokozottabban érezzük az »omnia mecum porto« igazságát. Ha az embernek meg van a maga hitbeli, érzelmi és szellemi világa, legyen bár Tomoron, Tomiban vagy Irkutzkban." (1952. nov. 8.) 1953-ban feloldják a kitelepítést, és ekkor Biára, a Kutyahegyre, távol a falutól, egy présházba kerül a család. Itt mindent újra kell kezdeni. „Amindennapi ház körüli munka mellett gyümölcsösök tisztítását, száraz fa kivágását vállaltam felesben, ami a fűtés gondját lényegesen megkönnyíti. Ahosszú estéken kukoricát morzsolok, babot válogatok, folytatom a paraszt életet, csak vasárnap jutok hozzá, hogy egy-egy könyvet kezembe vegyek. Két tanítványom is van, egy kis paraszt fiút az olvasás és írás, egy kis leánykát a számolás tudományába igyekszem bevezetni." (1954. jan. 23.) 1957 januárjában még a kijárási tilalom alatt meglátogatjuk Ordass Lajossal együtt; az irtózatos sár miatt csak deszkák segítségével sikerül az autót a sártengerből indulásra bírni. Úgy ír erről a látogatásról: „A nagy küzdelem után sokáig aggodalommal néztem utánatok s csak akkor indultam hazafelé, amikor a piros fény végkép eltűnt a szemem elől. A viszontlátás öröme, a mindennapi életünk szűk horizontja fölé emelkedő témát, a sok újdonság hallása, az együttlét élvezete, végül a távozás izgalmai annyira lenyűgöztek és érdeklődésünket annyira más irányba terelték, hogy csak eltávozástok után került sor a csomagok felbontására". (1957. jan. 18.) „A látásom annyira meggyengült, hogy az írás-olvasás csak nagyon nehezen ment és a járás is nehezemre esett, mert a cipőm orráig sem láttam". (1961. ápr. 16.) Az embertelen biai körülmények során két operáció is szükségessé vált. 1958-ban tragikus baleset is történt, amikor is gallyvágás közben egy felpattanó ág egyik szemevilágát kioltja, melynek következtében másik szemének a látóképessége is elvész. Egyik Biáról keltezett utolsó levelében édesanyám USA-ban bekövetkezett haláláról ezeket írta: „Nektek a tengeren innen maradtaknak az is fájdalom, hogy nem állhattatok sírjánál, amikor az idegen hantok dübörögnek koporsójára. A római jogi rei vindicatio során a felperes egy darab hantot helyezett a praetor elé azzal a kijelentéssel: Hanc rea esse aio. Az a magyar hant, amit sírjára küldtetek, számotokra ugyanazt a nyilatkozatot jelenti, amit a praetor elé helyezett hant: Ezt a sírhalmot az idegen földön is a mi fájdalmunk veszi körül és majdan, amikor a fájdalom helyébe a kedves emlékezet lép, az édesanyánkról való emlékezésnek lesz a megpihenő helye". (1962. okt. 27.) Aki maga is vigasztalásra szorult, nemes lelkével másokat is meg tudott vigasztalni. Végre 1963-ban emberi körülmények közé került. Négy évi munkával hatalmas, közel félezer oldalas visszaemlékezést készített el olymódon, hogy rajztáblán vonalzó mellett rótta a sorokat, amelyeket azután leánya és fia nem kis munkával géppel írt át. Ilyen körülmények között kevés munka látott napvilágot, de azt hiszem tartalmilag sem... Hálával tartozunk gyermekeinek és Püski Sándornak is, hogy együttes erőfeszítéssel sikerült a munkát megjelentetni és az enyészettől megmenteni. Vladár Gábor egész életműve, mély hite és lelkülete fényt sugároz mindazok számára, akik nemcsak emlékezni akarnak a negyed százada hazatért nagy szellemre,
