Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció kulturális értékei - Kamp Salamon: Johann Sebastian Bach kantátái
komponált is G. Ph. Telemarni, Gottfried Heinrich Stolzer, vagy Christoph Groupner, és ha Bach zenéjén olykor érezni is a sietség nyomait és az idő szorítását, soha nem találkozunk rutinból megoldott problémákkal, amivel egy számára kényelmetlen feladatot gyorsan elintézett volna, hogy más prioritásoknak engedjen teret. Nyugodtan kijelenthetjük: a bachi kantátatermés minőségében a legjelentősebb, amit az egyházzene területén valaha írtak. Amit Bach 1708-ban a mühlhauseni városatyáknak mint zenei - művészi célkitűzést megfogalmazott „Endzweck, nämlich eine regulierte Kirchen Music zu Gottes Ehren", azt több mint négy évtizedes tevékenysége során valóra váltotta, 1750 után zenei hagyatékának többségét azok a művek alkották, amelyek egy „regulierte Kirchenmusik" eszményét szolgálták. Nagyszámú egyházi mű, mindenekelőtt kantáták az egyházi év vasár- és ünnepnapjaira, de oratóriumok, passiók, misék és más liturgikus célokat szolgáló művek is. Sajnálatos módon az örökség elosztásakor ezt a repertoárt nem tartották együtt, hanem szétosztották, Anna Magdalena és a négy idősebb muzsikus fiú között, akik közül a legidősebb, Wilhelm Friedemann kapta a legtöbbet. A kantáták kétötöde elveszett, így ma csak közel kétszáz kantátáról van tudomásunk. A lipcsei időszak előtt keletkezett és a teljes weimari kantátatermést is magába foglaló sorozatot a Bach-irodalom hajlamos a „lekicsinylő" korai jelzővel illetni. Ez meglehetősen félrevezető, hiszen amikor 1723-ban elhagyja a kötheni kapellmeisteri állást, hogy Lipcsében a Thomas-kántorságot átvegye, már 38 éves. Tudjuk, hogy 1713-ban, tehát 10 évvel korábban Fr. W. Zachow - aki maga is Thomasschüler volt és Händelt ellenpontra tanította - halála után a megüresedett hallei állást Bachnak kínálták fel. Ebből arra következtethetünk, hogy mint zeneszerző saját tevékenységi körén kívül is ismert volt. Ezt igazolja a legkorábbi, nyomtatásban is megjelent híradás Johann Matheson tollából „Ich habe von dem berühmten Organisten zu Weimar Hrn. Joh. Sebastian Bach, Sachen gesehen, so wohl vor die Kirche (Vokalmusik) als vor die Faust (Ciaviermusik) dies gewiss so beschaffen sind, dass Man den Mann hoch aestimieren muss". Bach vokális kompozícióinál legrégebbi rétege a rövid mühlhauseni időszakra (1707-1708), de lehetséges, hogy a még korábbi arnstadti évekre vezethető vissza. Ebben az időszakban a XVII. századi elődök példáját igyekszik követni (Buxtehude, Pachelbell, J. Chr. Bach, Michael Bach ). Ok egyházi darabjaikat Motetto-nak vagy Concerto-nak nevezik. Ez jellemzi Bach korai kantátáinak műfaji megjelölését is. Sok, Weimarban keletkezett kantátát Bach Lipcsében újra bemutat és ezeket a lipcsei kantáta évfolyamokba integrálja. A weimari időszak előtt keletkezett kantáták közül csak a BWV 4-es húsvéti kantátát, „Christ lag in Todesbanden"-t veszi fel a lipcsei évfolyamokba. A lipcsei időszak előtt keletkezett kantáták három fő csoportba sorolhatók: I. A weimari időszak előtt keletkezett kantáták II. A weimari kantáták III. A kötheni kantáták (1., 2. és 3. táblázat). Hogy Bachot mi inspirálta a kantáta-komponálásra, nem tudjuk. Mégis nagy valószínűséggel ez az arnstadti orgonista állás betöltésének idejére esik. Itt ugyanis a vasár- és ünnepnapok zenéjéről az úgynevezett „Kantoren-Musik"-ról a kántornak az egyéb alkalmak (esküvő, gyászünnepség) figurális zenéjéről („Organisten-Musik") az orgonistának kellett gondoskodni. Hogy az arnstadtiak orgonistájuktól, Bachtól ilyen figurális zenét kívántak hallani, azt az 1706-os konzisztóriumi előterjesztés bizonyítja, melyben ez olvasható: „bisher sei gar nichts musizieret worden". Ugyanez a tanács panaszolja azután novemberben, hogy Bach „ohnlängsten die fremde Jungfrau auf das Chor biethen und musizieren lassen". Mindez arra enged következtetni,
