Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Tanuljunk együtt! - Jutta Hausmann: A bölcsességről

éppen nem puszta intellektuális érdekből, hanem didaktikus motivációval. A példabeszéd-bölcsesség segítségével ajánlatot tesznek, hogy a saját tapasztalatokban rendszert fedezzenek fel, és hogy ezekből a tapasztalatokból konzekvenciákat vonjanak le. Az ószövetségi példabeszéd-irodalom nagyra tartja az olvasót, és ezért fogalmazza úgy szövegeit, hogy az olvasónak magának kell felismernie, ő maga az ott példaként ábrázolt bölcsekhez vagy pedig a bolondokhoz tartozik, ezért is az egyiket nagyon negatívnak, a másikat pedig nagyon csábítónak ábrázolta: „A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt." (Péld 11,5), vagy „Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik." (Péld 13,9). A példabeszéd-irodalom szerzői a maguk részéről döntöttek, de nem kényszerítik az olvasót döntésre. Felkínálnak valamit, de a döntést nyitva hagyják. Ebben a rendszerben fontos szerepet játszik a tett-következmény összefüggés a bölcsességirodalomban. Az a mindig megismétlődő élmény, hogy szabályos esetben a jó tettet jó következmény követi, és megfordítva, rossz tettnek rossz következménye van. Ez a Példabeszédekben és más szövegekben azt eredményezi, hogy újra és újra utalnak erre az összefüggésre. Amindigújra említett tett-következmény összefüggésről szóló beszéd nem más, mint az ember konfrontációja viselkedése lehetséges következményeivel. Nagyon nyomatékosan le kell szögeznem, hogy a Példabeszédek mindig jelen-, illetve jövőorientáltak. Jelenben és jövőben történő viselkedésről van szó, ami az emberélet sikerét meghatározza. A bölcsességben való nevelés - mindegy, hogy a Példabeszédek mondásait úgy tekintjük, mint amelyek felnövekvő fiatalokra irányulnak, vagy a felnőttek buzdítására való felszólításnak vesszük - az embereket egy bizonyos beállítottság és magatartás felé akarja mozdítani, amely az eddigi tapasztalatokat tekintve olyan életet tesz lehetővé, ami megfelelő az ember számára. Vigyáznunk kell arra is, amikor a tett-következmény összefüggésről beszélünk, hogy - követve a bölcsességirodalmat - jól határozzuk meg a hangsúlyt. Ennek az összefüggésnek a hangsúlyozásánál arról van szó, hogy a helyes cselekedet jó vagy rossz következményére való utalással, megerősítést adhatunk, illetve irányíthatunk. De arról nincs szó, hogy egy ember állapotára (tehát a „következményre") való utaláskor abból visszakövetkeztessünk elkövetett jó vagy rossz cselekedetére. Az emberi hogylétből (az ember állapotából) nem lehet visszamenőleg a viselkedést elemezni. Hogy egy félreértett tett-következmény összefüggés miatt emberek egymást milyen nehéz szituációba hozhatják, azt mutatják, a Jób könyvében található barátok beszédei a személyes katasztrófáról, ami Jóbot érte. A könyv zárófejezete nagyon világosan mutatja Isten reakcióját: a rossz állapot semmi esetre sem azt mutatja, hogy az érintett bűnös magatartása az ok, és a barátok részéről a Jób bűneire irányuló kérdések semmi esetre sem voltak megfelelőek. Ugyanezt találjuk az Újszövetségben, ahol a Jn 9,1-3 alapján Jézus a tanítványoknak a születése óta vak ember bűnösségére irányuló kérdésére válaszolva vitázik a bűn-következmény összefüggéssel.

6 Mi lenne, ha beteglátogatásnál, sanyarú sorsú emberekkel való kapcsolatainkban ezt a felfogást alkalmaznánk? Aböles beszéd az élet sikerességére irányuló minden kérdés ugyanúgy megismerhető onnan is, hogy elmélyülten foglalkozik az emberi egzisztencia határtapasztalataival. Különösen szép példa erre Jób könyve. De a Prédikátor könyvét is meghatározza azokkal a kérdésekkel való foglalkozás, amelyeket feltesz magának az ember, amikor az élet nem éppen könnyű oldalával kell szembesülnie. Mindent átható tapasztalatok és nagy összeomlások az embert életében arra kényszerítik, hogy tapasztalatait még egyszer végiggondolja. Jób könyve

7 szembesül azzal a tapasztalattal, hogy a könyv hősének jóravaló magatartása ellenére nagy veszteségeket kell átélnie személyes életében. Ha jó emberekkel valami rossz történik, azt nem lehet automatikusan elfogadni. Mert ha egy érintett ember egzisztenciája erősen megkérdőjeleződik, a nem érintett körülötte állókat is kihívás éri, hiszen nekik is szembe-