Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Szerkesztői margójegyzetek

fele-désbe merüljön. A Római levél sohasem hiányzott protestáns teológusok asztaláról! * 60 éve halt meg Karinthy Frigyes Evangélikus volt, Kemény Lajos fasori evan­gélikus lelkész esperes temette. 1938. augusz­tus 29-én halt meg Siófokon, és szeptember 1-én temették el a budapesti kerepesi temető­ben. Egyházunk gyászszertartása közben Móricz Zsigmond is beszélt. Ötvenegy éves volt, koporsóján csak 50 év áll. Összetett, bo­nyolult egyéniség volt. Humoristának ismer­jük, agyműtéte után „tumoristának" is nevez­ték morbid tréfájú barátai. Zseni volt. Ha jó barátja Kosztolányi Lángelmék című könyvé­be nem is került be, ö is lángelme volt. Kosz­tolányi benne a „felgyulladót, a sziporkázót, tündöklőt", szóvicceket gyártót, az eszperente nyelven is fogalmazót, az utolérhetetlen fan­táziájú írót látta. Tudta, hogy örökké pénzza­varral küzd és mindenkinek adósa (halálakor öt pengőt találtak a zsebében és 45.000 pengő kiegyenlítetlen tartozása volt), de soha nem esett kétségbe. Mégsem volt kávéházi bohém, vagy cinikus, mindent kifigurázó pesti humo­rista csupán... Meggyőződtem: roppant műveltségű, szé­les olvasottságú, gondolkodó ember volt, sőt kereső ember. Jól ismerte a Bibliát is, nem­csak Thomas Mann Józseféből (amit híres agyoperációja előtt és után olvasott). Elete kritikus pontjain bibliai kifejezéseket hasz­nál, sőt a Názáretire is hivatkozik, amikor a koponyája körül utazik, a Koponyák helyére, a Golgotára is gondol, Isten nevében indul Északra, oda ahol barátját, Kosztolányit száj­daganattal műtik, s amikor meglékelt kopo­nyájáról leveszik a kötést a Lázár sírjánál hangzó jézusi szót használja: „oldjátok meg kötelékeit". A Noé féle szövetség szivárványá­ra utal, amikor újra lát. Olivecronában azt látja, aki 2000 éve is gyógyított: „Kelj fel és járj!" - „olyan volt ez mint egy álom - a Bibli­ából" - írja. A kereső, Istent-kereső Karinthy egyetlen versére utalok, amit számomra váratlanul a Magyar Rádióban is beolvastak halálára em­lékezve: Az Ige így Született... Assziszi Ferenc módján az állatokat testvéreinek nevezi, majd szinte kora darwinizmusával csak egy­nek tudja magát a természet világával, még­sem így fejezi be: Van valami más, Valaki más, aki több mint a természet és makogó ajakkal, előrebukó torokkal hörgi: „az új jeladást: is­ten, Is-ten... Istenem, könyörülj!" Csak annyi ez, mint Kosztolányi, az agnosztikus költő váratlan hajnali részegségében a hódolat, a beismerés: „egy nagy Ur vendége volt" itt e világban? - Karinthy néven nevezi, sőt vallo­másként mondja: Istenem. Amegszokott álarc mögött érdemes felfedezni ezt a másik Ka­rinthyt is... * Századunk egyetlen magyar nyelvű evangéli­kus Dogmatikája 50 évvel ezelőtt jelent meg. Prőhle Károly: A Hit Világa. Bevezetés a Keresztyén Hittanba, Győr, 1948. Mi a könyvet egyetemi jegyzetben ismer­tük, de szigorlaton már ebből a könyvből kér­deztek. Soha sem felejtjük el sem a könyvet, sem a szerzőjét. A 360 oldalas könyvet szeré­nyen csak bevezetésnek nevezi az alázatos „éretteszű Bölcs", ahogyan mi hívtuk a nagy tiszteletben álló professzort, valójában kerek egész dogmatika, sőt egy fejezet etika is olvas­ható benne és, ami akkor még természetes volt, külön fejezet foglalkozik az Apologetika alapvonalaival, mintegy 30 oldalon. - Abban a korban Európában csaknem mindenki a teológiai professzorok között barthiánus volt. Prőhle tisztelte, de nem követte Barthot. Fél­tette tőle az első hitágazat tanítását. „A te­remtéshitet és a gondviselés hitet az a bázeli Barth hanyagolja, a vallásokat meg semmibe­veszi". Mi nem mertünk vitatkozni vele, de azóta Barthnak éppen ezt a két deficitjét már sokan észrevették. „Kant tanítványa, Schlei­ermacher követője" - mondta véleményként Prőhléról egy évtizedekkel fiatalabb teológus nekem. - Azt hiszem nem szabad sablonokba szorítani egyetlen tudóst sem. Prőhle Károlyt csak a saját nevével illessük! Amit pedig könyve mottójának választott Augustinus idézetként, azt minden keresz­tény tanító alázatosan vezérigéjévé tehetné: Deo gratias, quia quod non potest competen­ter dici, potest fideliter eredi. (Hála legyen Istennek, hogy amit nem volt lehetséges megfelelően elmondanom, azt még lehetsé­ges hűségesen hinni.) * Elmennek a nagy öregek is... Az elmúlt évben elment a minden halandók útján három, hozzám lélekben közelálló bölcs öreg: egy skót presbiteriánus, egy svéd evan­gélikus és egy magyar római katolikus Tanító. Számomra mindhárom az egyházatyák kate­góriájába sorolható, modell-értékű idős kor­társ. Lesslie Newbigin januárban, 90 éves ko­rában Bo Giertz júniusban 92 éves korában és Gál Ferenc júliusban, 84 éves korában hunyt el.

Next

/
Thumbnails
Contents