Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Igehirdetés - Zászkaliczky Péter: „Gyermekekhez lehajoltam..."
90 ZÁSZKALICZKY PÉTER: „GYERMEKEKHEZ LEHAJOLTAM. kivégeznek minden „kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket", a másik 14 évnél húzza meg a korhatárt. Csak a méretek ijesztőbbek, Betlehemben tíz-tizenöt, esetleg harminc-negyven gyermeknek kellett pusztulnia. De ha a felvilágosultnak mondott századunkban kiirtott gyermekek egyszerre kezdenének el énekelni?! Micsoda kórus lenne, és milyen vád egy újra és újra felhangzó ének! Napjaink Algériájában is már többezres a szám, a fanatikusok áldozatai. A régmúlt és századunk a gyilkolási technikában is különbözik. Tökéletesednek a halálosztagok is. Csak a tény marad: csodálkozó szemű, kedves arcú gyerekek elpusztítása. Nem tudok felejteni egy másik képet sem: kilenc éve a Temesváron kihantolt tömegsírban, a megkínzott, megcsonkított, dróttal összekötözött kezű holttestek tetején egy csecsemő holtteste is feküdt. És a sokezer politikai fogoly között kiszabadult egy 12 éves gyerek is. Az istenként magasztalt diktátorok hatalmi tébolya ma is riasztó és iszonytató. Ezért is kell Jézus ennek a világnak, - ma legalább annyira, mint egykor Betlehemben Isten kiemeli fiát a tömeggyilkos karmaiból. József álmot lát, s ők menekülnek. Fogadhatnánk ezt akár ellenérzéssel is: persze, neki könnyű. Kivételezett, mert Isten Fia. Pedig ha őt azonosítja Heródes, csak ő hal meg; így pedig miatta mindenki más két éven alul. De mi az emberi bűnt soha nem háríthatjuk vissza Istenre. És Jézus nem azért szabadul meg, hogy neki könnyű legyen. Sorsa gyermekként is bujdosás, menekülés. És rövid, viszontagságos életútjának végén a Golgota várta. Neki a kereszt útját kellett végigjárnia, küldetését beteljesítenie, és ez a küldetés a váltsághalál. Végül ő sem kerülte el a mártírsorsot, csakúgy, mint a betlehemi gyermekek, a római katolikus egyház aprószentjei, az egyház kezdettől tisztelt kis vértanúi, akik nem szóval, hanem halálukkal váltották meg Krisztust. Jézus a betlehemi pogromot túléli. Kiemeli Isten, hogy tovább éljen, hogy legyen egy más norma is a világban, mint a diktátoroké, véres kezű zsarnokoké. Jézus beleélte a világba, hogy milyenek lehetnénk, milyeneknek kellene lennünk, és milyen más lenne a világ, ha úgy fogadnánk Isten országát, mint a gyermekek. O nem tömegsírba küldi a gyermekeket, hanem magához hívja. Itt járt a földön, hogy ne csak olyanok legyenek, akik gyermekekre lövetnek, hanem Teréz anyák is, akik a szemétből is kikaparják a kitett gyermekeket. Hogy ne csak katonák legyenek, akik legfeljebb mentegetőzhetnek: de hiszen parancsra tettem, hanem Benedek apók is. Benedek Elek jelmondata a sírján olvasható: „Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam. A szívemhez fölemeltem, Szeretetre így neveltem." Ezt a magatartást, ezt a küldetést is hozta Jézus közénk. Ilyeneké az Isten országa — mutatott a gyermekekre, és ennél nagyobb méltóságot gyermeknek soha, senki nem adott. Jézust Betlehemből kimentette Isten, hogy a világban ne csak diktátorok parancsai hassanak, akik a társadalom élősködőinek nevezik a fogyatékos gyermekeket, és megszervezik az ő kiirtásukat is, hanem legyenek olyanok is, akik hozzájuk is lehajolnak. „Péter bácsi, szobatiszta lett Vera" - újságolta karácsony előtt ifjúságunk egyik tagja, a Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója, aki évek óta a hűvösvölgyi fogyatékos gyermekek otthonában nevelőként segít. Aki szobatiszta lett, 14 éves, szellemi fogyatékos leány. Másoknak reménytelen eset. 0 végtelen türelemmel nevelgeti, szereti. És sugárzó arccal meséli nagy karácsonyi örömét: szobatiszta lett. Megéli ő is, amit a mesemondó Benedek Elek életprogramja is kifejez, hogy Jézust követni csak a gyermekeket szeretve lehet: Jézus tanítványa voltam, gyermekekhez lehajoltam. Két véglet: Heródes és Jézus lelkülete. Két út a világ számára. Választani pedig mindig nekünk kell. Amen. Elhangzott Budapesten, a Deák téri templomban, 1998. január 4-én. Alapige: Máté 2, 13-23.
