Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Egyház a társadalomban és a nagyvilágban - Vallások Kelet-Európában

Anamnézis Ez a szó ma leginkább csak orvosi gyakorlatból, egészségügyi jelentésből, a kórházi életből ismerős (az előzetes betegségek lefolyásának ismertetése, ami szükséges a pontos epikrízis megfogalmazásához), az anamnézis azonban bibliai gyökerű kifejezés és az Isten népe múltra emlékezését jelöli... Az Ószövetség népe is állandóan emlékezett az Egyiptomból történt szabadításra, majd szabadulásukra a babiloni fogságból. Az Ószövetségben nemcsak a történeti könyvekben találunk erre alapot, hanem a prófétai könyvek is és az istentiszteleti életben imádságos és énekeskönyvként is használatos Zsoltárokban is. Isten csodálatos cselekedeteire, hűségére, kegyelmes szövetségére állandóan emlékezett, és emlékeztette a következő nemzedéket is Isten népe. (Mint ahogy nem röstelték bevallani a nép hűtlenségét, bűneit, vargabetűit, hogy annál nagyobb legyen Isten hűséges vezetése.) Ez a fajta emlékezés az Újszövetségben is folytatódik: Péter pünkösdi - de nagypénteki és húsvéti tartalmú prédikációja ugyanilyen jellegű, csakúgy, mint István vértanú prédikációja, vagy Pál igehirdetésnek beillő szavai, de Mária Magnificatját, sőt a Jelenések könyve himnuszait is idesorolhatjuk... A Zsidó levél hit modelljeinek felsorolása is ebbe a kategóriába tartozik, s a 11. fejezet után már, amikor a hit fejedelmére tekint az író, szinte tálalja a gondolatot, hogy ezt lehet az Egyháztörténetben is folytatni, azok emlegetésével, akikre nem volt méltó e világ és Isten népe botladozó, de Isten hűségéről tanúskodó történetével. Az Egyháztörténet legújabb szakasza a 20. század, szerintem egyik legjelentősebb jelensége az ökumenikus törekvés, vagy ökumenizmus is kezelhető így. Vagyis az elmúlt 50 évre is szabad így gondolnunk, az Amszterdam 1948-at megelőző időre is, s azóta eltelt 50 évre is. Isten hűsége egyfelől (Jézus főpapi imádságának komolyan vétele, fényszóróba állítása, az ügyért égő odaszánt életű emberek támasztása..., másfelől emberi gyengeség és nehézségek sokasága, ami vándorlásunkat jellemezte, a communio viatorumban,

4 Isten vándorló népében ma 1998-ban felébresztheti az anamnézis gondolatát és bátoríthat annak gyakorlására. Az anamnézis ilyen felfogása megkímélhet a túlságosan nagy szavaktól vagy az emberi dicsőítéstől, másfelől megment a részletekbe veszés veszedelmétől és az ellankadástól. Sőt ez az emlékeztetés nem csupán a kontinuitás érzését erősíti, hanem a részvételt is érzékeltetheti, vagyis nem egyszerűen visszagondolás, hanem, ahogy az istentiszteleti anamnézis az üdvösségtörténeti tényeket megjeleníti, jelenvalóvá teszi (reprezentálja), nemcsak adatol. A mai nemzedék is átélheti, hogy mi és gyermekeink is részesei vagyunk a közeli és távoli múlt eseményeinek, ahogy a zsidók mondják: „őseinkben mi menekültünk meg, a szövetség hordozói vagyunk, ígéretek örökösei." Húsvétkor az egyiptomi rabságból-szabadulás örömét a mai nemzedék is átéli. Valósággá válik, hogy szorongatott helyzetben segít, mert jelen van az Isten, az emlékezés visszaidézése a múltban történt isteni cselekvésnek. Az anamnézis egyik alapigéje a páskabárány rendelésének textusa (Ex 12) és az indoklás: „Mert virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka az Úré volt. Virrasszon hát Izrael minden gyermeke nemzedékről nemzedékre!" (12,42) Már az írást magyarázó Misna is így írt: „Minden időben mindenki kötelességének tartsa, hogy úgy nézzen önmagára, mint aki maga vonult ki Egyiptomból."

5