Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Meditáció - Smidéliusz Gábor: Ahol a rossz hírből jó lesz
MEDITÁCIÓ SMIDÉLIUSZ GÁBOR Ahol a rossz hírből jó lesz )r A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izrael Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra. Ezután így szólt hozzá az Úr igéje: Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. Elment tehát, és az Úr igéje szerint jártéi. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott. Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban." (lKir 17, 1-7) Eljutnak hozzánk a hírek. Jönnek az információk minden oldalról. A szomszédból, a világ távoli pontjairól. Ma már nincs akadály. Villámgyorsan értesülünk: TV-ből, Rádióból, a házfalak óriásplakátairól, az Internetről, telefonból, mindenhonnan. Úgy tűnik, a rossz hírnek nagyobb értéke, nagyobb kínálata és kereslete, nagyobb piaca, nagyobb esélye van. Mintha életképesebb lenne. Mintha a fülünk, a rossz hírre inkább ki lenne hegyezve és ki lenne éhezve, mint a jóra. Mi történik akkor, ha a rossz hír rólunk szól? Ha nem csak távoli helyek, távoli országok és emberek nehéz helyzetéről, távoli katasztrófákról, éhínségről, betegségről, kiszolgáltatottságról, szerencsétlenségről, halálról van szó. Hanem a hír húsba vágó valósággá lesz. Mert át kell élni, meg kell élni, hogy milyen az, amikor természetesnek tűnő, magától értődő dolgok egyszer csak bizonytalanná, érthetetlenné, lehetetlenné válnak. Amikor emberi erőnk a nehéz, a megoldhatatlan, az elviselhetetlen terheket már képtelen cipelni. Amikor a bűnök, a bajok, a gondok elhatalmasodnak rajtunk, fejünkre nőnek, beborítanak. Amikor saját magunkba tekintve nincs esély atovábbindulásra. Amikor megszűnik, ami eddig létfeltétel, alapvető szükséglet volt a számunkra. Ami nélkül nem lehet élni. Elapadnak a források. Eldugulnak a csatornák. Kiszáradnak az élővízű kutak. Nincs eső. Nincs csapadék. Hónapokon, éveken keresztül. Csonttá szárad a világ,
