Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Múlt és jövő - Lőwy Dániel: A Szamos-parti város Wallenbergje: Járosi Andor
LŐWY DÁNIEL A Szamos-parti város Wallenbergje Járosi Andor Virágok: társaim, hirdetői a Szépnek, Óh, rossz jár ránk! titeket ősz szelei tépnek: De zordabb, mit készít az Ember itt. (Fodor József: Kiáltás az emberért, 1941) Kis nemzetek nagy emberét ritkán ismerik el érdeme szerint. Raoul Wallenbergről, a Budapesten tevékenykedő svéd követről könyvtárnyi munkát írtak, életéről több filmet is készítettek, 1997 tavaszán pedig az Amerikai Egyesült Államok postája emlékbélyeget adott ki róla. O az abszolút pozitív hős, az oroszok általi elhurcolása csak növeli a közvélemény iránta érzett mindenkori rokonszenvét. A közelmúltban megjelent kötetben méltatták az olasz származású Giorgio Perlascát is, aki 1944 novemberétől - a spanyol diplomaták Budapestről való távozása után - magát spanyol ügyvivőnek kiadva - a budapesti zsidók ezreit mentette meg. (Elek, 1989.) Ezzel szemben Járosi Andor kolozsvári evangélikus esperes neve kevesek számára ismert. Először akkor találkoztam vele, amikor emléktáblája kapcsán Asztalos Lajos utánajárt Járosi személyének. Életrajzában egy mondat erejéig emlékeztünk meg arról, hogy „esperesként tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen". (Löwy-Demeter-Asztalos, 1996.123.) Már tiltakozása is kimagasló cselekedetnek számított akkor, amikor csupán Márton Áron püspök emelte föl szavát. Járosi azonban ennél többet tett: a zsidótörvények bevezetésekor kiállt a sárga csillag viselésére kötelezett barátai mellett, majd egyházfiként és magánemberként egyaránt ellenezte a zsidók elhurcolását. Végeláthatatlanul kilincselt a különböző hivataloknál, hogy barátai mentesítését kijárja, hamis keresztleveleket bocsátott ki, otthonában több zsidó személyt is bújtatott, majd munkaszolgálatosokat és a gettó kiürítése után ottmaradt halottakat temetett. Járosi Andor 1896. december 5-én született a Torontál megyei Újsándorfalván, ahol édesapja kántortanítóskodott. A középiskolát a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, teológiai tanulmányait 1916-tól Eperjesen kezdte, majd 1918-tól Kolozsváron és 1922-1923 között Marburgban folytatta. Tökéletesen beszélt németül. Miután Kirchknopf Gusztávot a román hatóságok kiutasították, 1924-től Járosi lett Kolozsváron az evangélikus lelkész. 1931-től teológiai magántanár. A bibliai történeteket rendkívül színesen, érdekesen adta elő, ezért vallásórái igen látogatottak voltak. (Deák, 1996; Podhrádszky, 1997.) 1935 őszén a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Teológiai Karán tartott mély benyomást keltő előadásokat, ami több hallgatóját arra késztette, hogy fél évre a kolozsvári Református Teológiai Karra iratkozzanak. (Benczúr, 1997.) Járosi Andor termékeny író volt. Teológiai dolgozatai mellett számos szépirodalmi írást, könyvismertetőt, színi- és hangversenyméltatást és bírálatot közölt. A Pásztortűz szerkesztőségi tagja és az Erdélyi Helikon munkatársa volt. Reményik Sándor Az én lelkipásztorom (1932) és az Ó, Váltóőr! (1936) című versét róla írta, Bartalis János Egy év. (1942) című versét neki ajánlotta. (Lőwy-Demeter-Asztalos, 1996,123-124.; Benczúr,
